Mért gondolja azt a családom, hogy önző vagyok, csak azért, mert megléptem ami számomra a legjobb döntés volt?

Volt egy párom egy évig voltunk együtt,de fél év után már pokol volt az egész. Annyira apró dolgokon kiakadt,mint pl az,hogy fújt a szél és neki a hidegben kellett elém az állomásra kisétálnia. Ilyenkor,mikor bekattant,rajtam töltötte ki a mérgét,ordibált,dobálózott,és szidott mindennek,sőt gyakran ökölbe is szorította a kezét. Persze meg nem ütött egyszer sem,de látni az eltorzult fejét semmiségek miatt,hát elég félelmetes volt. Én sosem vitáztam vele,mindig szépen emberi hangon mondtam el a véleményemet,ilyenkor ő mindig idegesebb lett,mert én higgadt tudtam maradni.

Szóval a végén már lek.rvázott és egyre agresszívabb lett,és már akkoris előjött belőle az agresszió,ha pl nekem munka után nem volt erőm a szexhez. Persze a családom előtt tette a szépet,kedves volt,illedelmes,stb. Ezért nem is érti a család,mért szakítottam vele. Nem akartam megvárni,míg elcsattan az első pofon,nem hinném,hogy emiatt önző lennék.És igen,magamat néztem és azt,hogy nekem mi lesz a jó,mert ez a kapcsolat minden volt,csak nem jó. Ő 30 éves én 24.

Ti mit gondoltok?