Kérhetem azt az Apukámtól, hogy ne költözzön ide a barátnője, vagy nincs hozzá jogom? Oldja meg a problémákat ha vállalja?
Figyelt kérdés
Apukámmal lassan 10 éve ketten élünk, Anyukám akkor halt meg. Eddig nem volt nagyon komoly kapcsolata, inkább csak alkalmik. 2 éve van most egy barátnője, aki tényleg jó fej, kedvelem, de van egy elviselhetetlen 15 éves fia (én 16 éves lány vagyok) Most szeretnének összeköltözni, amit megértek, de félek a sráccal egy házban lakni, biztos megkeserítené az életünket. Az anyja nem igazán tudja fogni, egyedül nevelte eddig. De nem tanul, hülye barátai vannak, sulit is kerüli néha, ott is vannak balhéi. Már volt rá példa, hogy Apukám mondott neki valamit, de erre kiakadt, hogy ne szóljon bele az életébe. Ha összeköltöznénk is biztos ez folyna. Apukám engem kérdezett, hogy mit szeretnék, azt mondta, hogy ha nem akarom, akkor nem fognak ide költözni. Ha szeretik egymást, és boldog nem akarom én megakadályozni, de a srác úgyis keresztbe tenne nekik. Kicsit önzőségből sem akarom, mondjuk elhiszem, hogy a gyerek megkomolyodna, normálissá válna egyszer (bár nem hiszem), de pont az utolsó éveimet keserítené meg itthon (ha egyetemre megyek el kell költözzek másik városba). Most van a gondolkodási időm.. Ti mit tennétek? Köszi a tanácsokat!2012. dec. 5. 11:03
21/26 anonim 
válasza:
válasza:ma 18:41 Ezt nem tudhatjuk, hisz nem ismerjük a családot, hogy olyat feltételezzünk, hogy a kérdező el van kényeztetve.
A fiú problémás viselkedése, s az összeköltözéssel járó további nehézség emiatt részemről is csak egy feltételezés volt.
Persze, hogy ilyen korban lázadók a tinédzserek, ez így van rendjén. Viszont én nem akarnám összehasonlítani a saját testvéri viszonyommal, hisz őt születése óta ismerem. A fent említett gyerekek pedig idegenek egymásnak, s hirtelen együtt kell, hogy lakjanak.
22/26 anonim válasza:
válasza:Na de ebben a történetben szerintem a "gyerekek", már ha már kicsit felnőttek, igazán segíthetnének a szüleiknek. Másrészt a fiúnak ugyanannyi joga van a saját egyénisége kifejezésére, mint a lánynak. Harmadrészt csomó tini ilyen korban kollégista, ahol szintén vadidegen hasonló korúakkal laksz együtt, és kibírják. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ez egyáltalán nem kibírhatatlan helyzet, alkalmazkodással, kompromisszumokkal (minden féltől!) teljesen jól megoldható. De itt mintha kizárólag a kérdező nem lenne hajlandó kompromisszumokra.
23/26 A kérdező kommentje:
Nem érzem magam elkényeztetett hülye tininek. Nyilván nekem kényelmes volt így élni, de attól még tudok előre gondolkodni nem akarnám hogy apukám elszalassza az esélyét egy normális, kedves nővel miattam. Főleg úgy, hogy már nem is leszek én sem sokáig itthon. Nem arról van szó, hogy nem kedvelem a srácot, ezért akarok betenni a kapcsolatnak. Egyszerűen nem normális az ahogy viselkedik. Vannak lökött barátaim akik szintén szoktak hülyén viselkedni, de a srác már nem ez a kategória. De mindegy. Átgondoltam, majd megmondom, hogy próbáljuk ki, majd lesz valami. Remélhetőleg tényleg csak átmeneti a viselkedése.
2012. dec. 5. 22:13
24/26 anonim válasza:
válasza:Ez szép döntés a részedről. A sráccal meg tényleg beszélj a konkrét dolgokról, ami téged zavar. El nem tudom képzelni, mit csinálhat, ami ennyire kiveri nálad a biztosítékot. Drogozil? Iszik? Nőzik? Ezekről mind lehet házi szabályt csinálni. Sok sikert!
25/26 A kérdező kommentje:
Rettentő flegma, lekezelő mindenkivel. A haverjaival azt hiszik ők a kiskirályok, beszólnak, belekötnek boldog-boldogtalanba. Akár tanárba, akár egy kisgyerekbe. Szerintem nem normális úgy ahogy van. Mert oké kamasz (bár én nem változtam semmit, nem fordult ki a jellemem de legyen hogy valakinél igen), csináljon kisebb hülyeségeket, gondolja magát okosabbnak bárkinél, de ezt is lehet normális viszonyok között, de alpári, bunkó stílusban. Mint már írtam vannak megzakkant barátaim nekem is, de ez a srác és a haverjai túltesznek mindenkin.
2012. dec. 6. 10:35
26/26 anonim válasza:
válasza:Azzal ne törődj, mit csinál házon kívül. Viszont amikor otthon van, nyugisan, higgadtan mondd meg neki, hogy neked vagy apádnak nem szólhat be, mert veled így nem beszélhet és kész. Ha következetes vagy és apád is segít ebben, rá fog jönni, hogy mit engedhet meg magának és mit nem. Próbáld meg mindig a konkrét esetet felhozni példának, ne azt mondd, hogy ne legyél bunkó, hanem mobdjuk ha beszól a vacsoraasztanál valamire, ott és akkor mondd meg neki, hogy itt így nem beszélünk és most hagyja abba. De ne kiabálj, ne veszekedj, akkor ő sem fogja tudni felhergelni magát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!