Melyik volt az eddigi legnagyobb karácsonyi veszekedésetek a családdal?

Előttem író.Adott mondjuk egy szitu,csak hogy meg érts.Elmész a kisgyerekeddel vendégségbe,ahol mondjuk beszélgetsz a vendéglátóiddal,de ha örökké a gyerekedre figyelsz és nem arra amikor mondjuk hozzád beszélnek,akkor meg illetlen leszel.Nem jobb az,hogy ha meghívást kapsz és a gyereked leteheted nyugodt szívvel a szobába,mert nem félsz attól,hogy egy kutya vagy macska megmarja,vagy össze nem tör valamit?Az én szüleim amikor átmegyünk csinálnak egy kis elkerített részt a gyereknek és ott nyugodt szívvel hagyhatom,és tudok velük beszélgetni,vagy kajázni.Borzalmas és idegfeszítő lehet úgy elmenni valahová ahol nincs biztonságban a kisgyerek.Én például el sem mennék a gyerekkel olyan helyre ahol nem megoldható a kicsi biztonsága.Anyuka maximum annyiban volt hibás,hogy minek vitte oda a gyerekét az apósához,ha ilyen a kutyája.Viszont ha meg nem viszi akkor meg jól meg vannak sértve.

Én egy másik előbb válaszoló vagyok: azért az após is rászólhatott volna a gyerekre vagy az anyjára, hogy vigye onnan a gyereket, ha már az anyukája nem tudott ott lenni és nem tudta elkapni onnan a gyereket, lehet, ő sem tudta, hogy az alvó kutya simogatásának milyen következményei lehetnek... após erre szépen megvárta, hogy a kutya megmarja a gyereket, a saját unokáját. Erről azért megvan a véleményem.

Én vagyok az Anyuka akinek a kislányát megkapta a kutya.Most látom milyen kis külön beszélgetést okoztam itt az esetünkkel.Annyit mondanék csak,hogy Apósom imádja a kutyáját,jobban mint az unokáját.Ezt onnan érzem,mert az unokája például még sosem volt az ölében.A kutya örökké ott fekszik.Eléggé egy neveletlen állat,mert bipisil,és bekakil és ugrál mindenkire.Azóta nem voltunk náluk,de nem is kívánok oda menni.Azóta is fújunk egymásra,és ez már így is marad.Nincs miért kibékülni.Igazából itt nem a kutyára haragszom,hanem az Apósomra,amiért nem szereti a kisunokáját.Az én kicsi lányom még fel sem fogja most,de majd mikor már nagyobb lesz biztos fájni fog a kis lelkének,hogy a nagyapja mennyire nem szereti őt.Amúgy én éppen apóssal szemben ülve beszélgettem közöttünk egy üvegasztal volt,tehát még oda sem tudtam volna hirtelen ugrani,apósom látta,hogy megy feléjük a gyerek,és még mondta is emlékszem tisztán,hogy csak a fejét simogassa meg.A kicsim úgy is tett,de a kutya odakapott és hangosan vicsorgott is mellé.Én igazából azon akadtam akkor ki,hogy Apósom semmit nem szólt rá a kutyára.A kislányom nagyon elkezdett sírni,erre a kutya még meg is ugatta.Egy év kellett,hogy kiheverje,de még mindíg összerezzen ha kutyát lát,de legalább már nem sír.Após meg csak mondja a magáét,de én tudom nekem volt igazam.Mert aki szereti az unokáját az nem így viselkedik,főleg nem a szeretet ünnepén.:(

Állat és kisgyerek nem való egymáshoz.