Mikor lett ennyire divat majomszeretettel szeretni a gyereket?
Egyre többször futok ezen a fórumon bele abba a nézetbe, miszerint az anyának egy percre sem szabad elmozdulnia a gyereke mellől az első három évben. Továbbá a gyerekről csak úgy lehet beszélni, mint valamilyen isten földi reinkarnációjáról.
Nem csak a sajátról, hanem még fiktív gyerekről sem szabad olyat mondani, hogy valakit esetleg idegesítene, kitenné az ajtó elé (ami ugyebár inkább szófordulat). Ilyenre olvastam olyan reakciót, hogy "de hát micsoda nő, aki ilyet mond, neked jobb is ha nem lesz gyereked".
Ebben az értékrendben, nézetben nagyon azt érezni, hogy a gyerekért mindent félre kell dobni, fel kell adni, egyfajta mártírként kell az anyaság oltárán feláldoznia magát a nőknek. Aki másként cselekszik, az egy szintre kerül egy bűnözővel.
Természetesen nem azokról az esetekről beszélek, amikor bántalmaznak egy gyereket, vagy súlyosan elhanyagolják, terrorizálják.
Hanem arról, ha mondjuk egy kisgyerekes nő néhány napot a gyerekétől külön töltene, vagy egyszerűen a gyereket is embernek tartja és nem helyezi mindenek fölé.
Ez korábban is így volt, csak én nem találkoztam eddig ezzel a hozzáállással ilyen töményen?
Én elmúltam 40 éves, így el tudom mondani neked, hogy bizony ez régen is így volt. 20 évvel ezelőtt is voltak olyan anyukák akik majomszeretettel csüngtek a gyerekükön, és jaj annak aki ferde szemmel néz rá.
40-50 évvel ezelőtt is voltak ilyen anyukák. Csak ugye régen nem volt internet, nem volt gyakori kérdések hogy ennyire kiéleződjön a helyzet.
Én régen és most sem foglalkozom az ilyen anyukákkal. Ha nekik jó hogy egy kis elkényeztetett nebáncsvirágot nevelnek akkor lelkük rajta. Ő rajtuk fog később az ostor csattani a rossz nevelés miatt.
Ez nem "új divat". 25 éves vagyok, anyukám összeállt néhány anyukával a játszótéren és felváltva vigyáztak ránk amíg az anyukák bevásároltak, postára mentek stb. Már akkor is voltak akiknek ez sok volt, ők nem hagyják magukra a gyereküket, aki ilyet tesz az minek szült...
Csak akkor még nem volt média, internet, az ilyen megjegyzések, véleménykülönbségek megmaradtak falun belül.
mert nem látják be, h ezzel inkább ártanak a gyereknek mint használnak.
barátnőm kisfia 3 éves, imád a nagyikkal-papákkal lenni, anyuka meg addig intézheti a dolgait, elmehet kikapcsolódni. ha a gyerekkel van, akkor pedig vele foglalkozik, és nagyon jól neveli. esküszöm, h ilyen jófej 3 évessel még nem nagyon találkoztam. nem hisztizik, nem üvölt minden xarért, szépen eljátszik, lehet vele murizni, nagyon élvezi :)
az én anyum is gyakran hagyott a nagyiékra, és azok voltak a legjobb idők. persze anyámmal is sok helyre mentünk együtt, mindig volt rám ideje, de nem kényeztetett el, megtanított a jó modorra.
ha a gyerek szerető környezetben van, akkor teljesen mind1, h hol alszik, ki ad neki ebédet, ki fürdeti meg. a nagyszülők is a család része, és a gyereknek is jót tesz, h velük lehet, tanulhat tőlük, hallhat érdekes történeteket a régi időkről, vagy épp olyan helyre megy velük, ahova anyukának nincs pénze/ideje/lehetősége elvinni.
ha én szülő leszek, akkor a gyerekem nem lesz hímestojás. akit szeret, és kijön vele, azzal játszhat, elmehet vele ide-oda. itt persze nem idegenekre gondolok, hanem családtagokra. (keresztapa-anya, nagyiék, távolabbi rokonok)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!