Fogok bízni újra a férjemben?

Mi honnan tudjuk szerinted megmondani, hogy TE a JÖVŐBEN milyen érzelmeket fogsz táplálni a férjed iránt? Hisz te magad se tudod. Akkor mi? Mi még annyira sem ismerünk téged, mint te magad. Hm? Női logika..

Egyébként meg valaki meg tud bízni,valaki nem. Ennyire egyszerű. Az csak véletlen eredménye lesz, hogy most éppen melyik tábor fog ide írni.

Megkérdezted Tőle, h miért ez volt a megoldás? Miért nem a beszélgetés? Oké, terhesség nem könnyű dolog, utána még legalább 3 hónap mire összeszoksz a gyerekkel, megismeritek egymást. Ezt annyira bírom, h a pasi azért csalfa, mert jött a gyerek, rá nem jutott idő. És persze utána az is kiderült, hogy ahelyett, h hazajön a melóból és kiszolgálná magát ebédnél, foglalkozna a gyerekkel míg az anyuka pihen egyet elvárja, h kiszolgálják, utána alszik és Tv-ik.

Nálatok, hogy volt? Segített egyáltalán? Vagy várta a sült galambot?

Attól függ.

Te belátod, hogy tényleg csak a gyerekkel foglalkoztál, és semmi mással, vagy nem így érzed?

Úgy gondolod, hogy te mindent megtettél azért, hogy rendben legyen a házasságod?

Ha az utolsó kérdésre igen a válaszod, és ez megingathatatlan igen, akkor nem valószínű, hogy képes leszel benne újra bízni.

Nem megbocsájtottál neki, csak nem hagytad el. óriási különbség. Vele maradtál, mert szereted, mert közös gyereketek van, de megbocsájtani az tud, akiben nem okoz maradandó törést az ilyen. Márpedig benned azt okozott.

Az igazság az, hogy adott volt egy - szerinte - nem jól működő kapcsolat, amibe ő rúgott még egyet, és ezek után rád hárul a legkeményebb feladat, hogy megbocsásd neki. Ezt pedig te tudatosan aligha tudod irányítani. Vannak dolgok, amik egyszerűen nem férnek bele az ember értékrendjébe, ha megszakad, akkor se.

Személyes véleményem, hogy aránytalan lépés volt a megcsalás, különösen akkor, ha nem jelezte, hogy igényt tartana rád, mint nőre, ezután is. Mert igen, alap dolog, a szuperfeleségek mind tudják itt, csakhogy különösen az első időszakban nehéz összeegyeztetni az anyai teendőket a nőiséggel. Ha ő erről neked egy szót sem szólt, hogy neki ez fáj, vagy félti a kapcsolatot, akkor ez csupán remek ürügy volt a megcsalásra.

Kedves kérdező, a 7. válaszolónak igaza van. Igen biztosan hibáztál akkor, amikor nem éreztetted a férjeddel, hogy szükséged van rá, de erre az kell, hogy legyen az első reakció, hogy megcsal? Ha valóban fáj neki az, hogy elhanyagoltad, akkor először miért nem veled beszélte meg? Tudom, hogy könnyű magadat hibáztatni, hogy nem figyeltél oda rá, nem beszélgettél vele eleget, mert így nem rá kell haragudnod :) És magunkra mindig sokkal könnyebb haragudnunk, mint arra, akit szeretünk. De be kell látnod, hogy az lett volna a fair lépés tőle, ha először hozzád fordul, mert utólag könnyű mindent azzal magyarázni, hogy úgy érezte nem szereted. Hát most te érzed úgy, hogy nem szeret téged és titeket, hiszen amikor a másik nővel volt, vajon gondolt arra, hogy te jó ég, mit teszek a családommal?

Az viszont tényleg szubjektív, hogy ki képes ezek után megbocsátani a másik félnek. Ha te úgy érzed, hogy meg tudsz, akkor azt csak úgy lehet, ha tényleg soha többet nem emlegeted fel ezt neki. Persze ez csak úgy működhet, ha előbb túlestek egy kiadós beszélgetésen, ahol a végére jártok, hogy ki mit szeretne a továbbiakban, illetve hogy mi miért történt, min lehet javítani, mit éreztek egymás iránt... Mert ha azt mondod megbocsájtasz, és többet nem emlegeted fel ezt neki, viszont belülről marcangol a tudat, akkor az téged emészt fel. Ha pedig nem bocsátasz meg neki, akkor nincsen értelme, mert az mindkettőtöket megmérgez.