Mit csinaljak? A parom kiakaszt.

Elnézést, de ha NEKED CSAK az a hasznos válasz, hogy a párod szemét ember és azt kell javasolni, hogy válj el, akkor minek kérdezel?

A legtöbb nö nem tudna hová lenni örömében, ha a párja rendesen dolgozna, eltartaná a családját - téged meg a gyereket - és neked meg ehhez CSAK annyi a dolgod, hogy vezesd a háztartást. Az, hogy közben unatkozol, nem a párod hibája, inkább foglald el magad.

Vagy úgy gondolod, hazajön este 11-kor, es nekiáll mosni, fözni, mosogatni, te meg közben szidod?!?!?!?

Mellesleg arra azért nem ártana gondolnod, hogy ha otthagyod, akkor vége lesz ennek a szép életnek, mert egyedül kell megélned a gyerekkel, mert a kötelezö gyerektartás SOKKAL kevesebb, mint a fizetés (általában 15-20% nettó), de ha sokat keres a párod, akkor még ennyi sem, mert egy gyerekre NEM reális 50000 Ft körli/feletti összeg.

AKkor kereshetsz magadnak munkát, hogy neked is legyen mit enni, hol lakni, mert amit ö fizet, az a gyerekre költendö.

Istenem!

Nem értem egyesek miért ilyen frusztráltak,és miért

a kérdezőt szekálják.

Nem arról van szó,hogy otthonülő párt szeretne magának,hanem örülne neki,ha nem csak az iszogatásra,és a haverokra jutna ideje,hanem a párjára,és a gyerekére is....amúgy kérdező,az igaz,hogy sajna sok pasi ilyen.

Az én párom sem mosogat,ő is széthagyja a ruháit,ha hétvégén mindketten itthon vagyunk,ő gépezik,tv-t néz,én takarítok,ha nagytakarítás van,ideges,hisztis.

Sajnos a férfiak tapasztalataim szerint(tisztelet a kivételnek!) nem szeretik a házimunkát,párkapcsolatban úgy gondolják,hogy az csak az asszony dolga.

Szerintem önmagában ez nem ok a szakításra,van aki el tudja viselni,van aki nem.

Igazából az lenne normális,ha mindkét fél kivenné a részét,a dolgokból,de ez igen ritka.

Viszont ha nem dolgozol,elvárható,akkor tényleg csak hiszti.

Ha ezt érzed,nem vagy boldog,és lehet vele normálisan kommunikálni,meghallgat,akkor annyit megérdemel,hogy próbáld vele megbeszélni ezt,mielőtt bármit is lépnél....

De amit a kérdező tudni akar, annak semmi köze a házimunkához, meg a munkához, meg egyáltalán semmi köze az anyagiakhoz. Emberek! Nem tudtok ovlasni?

A pasi elhanyagolja a családját. Persze leteszi a pénzt, de ne csak címletekben legyen otthon a férfi. Mert az nem elég, hogy dolgozik és hazaadja a pnézt. Sok kapcsolat pont erre megy rá.

Annyira szánalmas ez a szöveg hogy értetek dolgozom. A feleség pedig a férfiért is szülte a gyereket, meg neveli, amíg nagyon kicsi. De addig is kel az apa közelsége. Egy csecsemő is igényli. Majd rájöttök ,mikor a gyereketek felnő. Akkor már késő.

A szeretetet meg nem lehet megvenni. Ugyanis a házasság nem arról szól, hogy a pénzkereső itt, az otthoni csicska ott.

Jaj, ez a helyzet borzasztó! Gyerek nélkül ugyan, de az én párom is jó ideig ezt csinálta. Amikor hazaesett, már csak aludni volt ideje, mert ha nem épp dolgozott, akkor egyébként aznapra rögtön beszervezte valamelyik barátját. Persze nekem kuss volt, mert az egyedüli jövedelme több, mint egy átlag magyar háztartásé, ezért én csak örülhetek, megfogtam az isten lábát.

Nálunk a váltást az jelentette, amikor ráijesztettem kicsit. Nem volt tudatos, egyszerűen azon gondolkoztam, hogy ennek így semmi értelme. És egy hétvégén keresztül ezen járt az agyam. Idővel észrevette, megkérdezte, mi a gond. Mondtam, hogy majd elmondom. Ezt olyan elszánt arccal sikerült, hogy a következő kérdése az volt, hogy de ugye nem hagyom el. Erre mondtam, hogy meglátom, ezen gondolkozom épp. Ezen annyira megdöbbent, hogy vagy ötször visszakérdezett, nem akarta elhinni, hogy komolyan gondolom, nem csak ugratom. Nagyon megijedt. Utána viszont sikerült leülni és megbeszélni, kinek mi a baja, mi fáj. Ezt azért is érdemes volt, mert egészen meglepő dolgokat sikerült mondanunk a másiknak, amire amúgy soha rá nem jöttünk volna. Persze nem oldódott meg azonnal minden, viszont azóta tudunk beszélni a problémákról, és így sokkal könnyebb.

Szerintem vedd rá valamivel, hogy leüljön és tényleg beszéljen veled a kapcsolatotokról. Ne úgy, hogy csak bólogasson, aha, aha, aztán menjen a dolgára, hanem érdekelje is és legyen konstruktív. Erre a tipikus megoldás azt hiszem, az amit én csináltam, ha nem is tudatosan, de biztosan mással is el lehet érni, hogy valóban érdekelje a téma. Gondold át és keresd meg a lehetőségét.