Megcsalt a férjem, mit tegyek? Férfiak véleményét is kérem!?

Nemigazán értem ezt pár hozzászólásban: "ha egyszeri eset volt" És akkor mi van??? Mi a garancia rá, hogy nem lesz több? Mi a garancia rá, hogy tényleg csak egyszeri eset volt?

Ezt akkor el is lehet felejteni? Bakker, hová lesz ez a világ.....

Már elnézést, de ezen a nyomon egyáltalán nem kell semmiféle emberi kapcsolat. Mi lesz a megcsal nulla előzmény esetén is feltehető kérdés. Én megpróbálok emberséges válaszokat adni, elgondolkodni, az emberi lélek ismeretében valamiféle véleményt formálni. Úgy látom, szint egyedüliként. Nem hinném, hogy a vagdalkozás a helyes vonal. Ha az eltelt három évben a kérdező még nem jutott döntésre, akkor talán lehet abban valami, amit írok.

A saját környezetemben is volt hasonló eset, amelyet szinte testközelből ismerek. Abban a „kicsapongó” fél végül öngyilkos lett. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ha a kérdező elhagyja a férjét, akkor lelkére kell vennie annak összeomlását. Dehogy. Csak nem egyszerűen vagyunk bedrótozva. Egyikünk sem csak ördög, s egyikünk sem csak angyal.

Mindösszesen annyit tanácsolok a kérdezőnek – az eltelt időszak alatt történtek fényében –, melyik lehetett a valós oka a félrelépésnek. Csak ennyi. Ha olyannak ismeri a férjét, ami alapján nem méltó a szeretetére, ha nem osztozik a fájdalmán, ha tényleg csak csajozik és léha, akkor nem kérdés, válni kell. De ha lehetett menekülés, amit időközben kompenzálni próbált, ha azóta jó férj igyekszik lenni, akkor esetleg egy kiadós beszélgetés után le lehet zárni a fájó múltat.

"Abban a „kicsapongó” fél végül öngyilkos lett. "

Ne is haragudj, de az miért idézőjelesen kicsapongó, hogy a gyermeke halálakor!!! egy másik nőt kúrogat ahelyett, hogy a feleségével lenne a kórházban??????????????

Szerinted egy ilyen ember komolyan megérdemli hogy bárki is foglalkozzon vele? "pillanatnyi gyengeség" meg "pánik" meg "menekülés"? HÁt ne is haragudjatok, de akire a bajban nem lehet számítani, az mégis miért érdemelne meg még egy esélyt?!

Aki meg öngyilkos lesz azután hogy a saját jellemgyengesége miatt elveszíti a családját, az meg is érdemli.

Valószínűleg elhagynám. Még akkor is ha nehéz egyedül utána.

De ha vele vagy sem számíthatsz rá a jelek szerint.

Micsoda ember az, aki a halálos beteg gyerek ágya mellől más nőhöz rohan búfelejteni. ezen túl, ha lesz bármilyen nagyobb probléma, akkor azzal küzdj meg egyedül, míg ő elmegy máshoz ke--élni?

akkor inkább már egyedül és nem kerülsz ilyen helyzetbe, hogy ennyire megalázzon valaki.

Még kérdés,hogy mit tegyél???

Hát figyelj ide, ha az én férjem veri a fa*át másra,amig az a gyereke haldoklik,akkor annak még a nevét is elfelejtem ebben a rohadt világban.

Sajnálom a kislányodat, őszinte részvétem.

A férjed megbocsájthatatlan dolgot tett, a minimum,hogy a közös vagyont elpereled tőle, és nyugodtan élsz tovább a gyerekeddel, jó messze tőle!!!neki ne maradjon semmi, az ilyen szívtelen dög nem érdemel semmit!

Igaz hét éves kérdés, de ez a ("fel kell rugdosni az ilyen férget!!!!") meg ("ember nem maradna belőle, amit leművelnék vele"), meg ("úgy vágnám ki, hogy a lába nem érné a földet") na ennek már nincs értelme. Erre még most is az a válaszom, hogy ami megtörtént azon már nem lehet változtatni, és előbb vagy utóbb ezzel meg kell békélni, és ahogy az egyik hozzászóló írta onnantól már nincs értelme hírtelen haragból dönteni, meg vagdalózni, meg stb mert még most is azt mondom, hogy ezeknek az úgynevezett férgeknek majd az élet úgy is kamatostul visszaadja majd, amit elkövettek. Viszont annak is igazat adok, aki anno azt írta, hogy mérlegelni kell, és azért itt a vádaskodás, vagdalózás helyett viszont tényleg illett volna megvárni a kérdező reakcióját.

Kérdező!: Ami téged illet azóta bizonyára sikerült a dolgokat a saját belátásod szerint mérlegelned.

/FF/@6880#.