Utálom a családomat, emiatt bűntudatom van. Mit csináljak?

Ez lehet nagy hülyeség lesz és nem segít, de jó pár éve egyik szociológia témájú szemináriumon foglalkoztunk a cigányság integrálásával, és ott fejtette a ki a tanár, pontosan már nem tudom visszaadni hogyan, de a lényeg, hogy az is a probléma, hogy a saját köreikből kikerülő mentorok, tanárok elképzelés sem nagyon működik,mert hogy a felemelkedő cigányság többnyire elfordult a többi cigánytól, mivel meg lesz köztük az a szakadék, hogy a felemelkedő rájön, hogy tanulni, "rendesen élni", beépülni a mai társadalomba, elfogadni a szabályait, az egy jó dolog, és már megveti ő is azokat, akik ezt szégyennek tartják és nem csak nem tudnák, de nem is akarnák követni.

Szóval nekem az a véleményem, hogy ez borzasztó rossz lehet ilyesmire ráébredni, meg ezt érezni, de nem szabad, hogy bűntudatod legyen. Tulajdonképpen magadnak mindenképp és az egész cigányság megítélésének azzal teszed a legjobbat, ha elindulsz azon az úton, amin szeretnél, és lesz egy normális életed. Valószínűleg nehezebb lesz, mint egy "magyarnak", de ha végig járod, akkor elégedett ember lehetsz majd.

Én megértem a helyzetedet, de hidd el, nem vagy egyedül, mert vannak olyan romák, akik normális életet akarnak élni és nagyon kedvesek más emberekkel. Mint, ahogy leírtad, példát akarsz mutatni a gyerekeidnek (és másoknak is), ez jó dolog. Én hallottam olyat, hogy egy idős roma nő leszidott két hangoskodó roma fiatalt a HÉV-en. Azt mondta nekik, hogy jobb lesz, ha csendben maradnak, mert szégyelli, hogy a magafajták mindig így viselkednek. Erre a fiatalok úgy megijedtek, hogy végig csöndben kellett maradniuk. Régen,amikor jártam egy tanfolyamra, ahol volt egy roma lány is. Nekem meg a többieknek elég fura volt, mert még sosem láttunk olyat, aki más, mint mi és tanulni akar! Meg is kérdeztük tőle óvatosan, hogy miért szeret erre a tanfolyamra járni. Azt felelte, hogy az ő szülei mindig is tanult és kulturált emberek voltak, és ő ezt a példát látta tőlük. Amúgy nagyon aranyos lány volt.

Úgyhogy, járd azt az utat, amit helyesnek látsz! Légy erős! :)

Akik az alapján ítélnek meg, ahonnan jössz, nem pedig arról amilyen vagy és amit csinálsz, saját magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt. Próbálj meg elvonatkoztatni a véleményüktől. A saját elvárásaidnak felelj meg, azok épp elég magasak.

Miért vetnéd meg magad amiatt, hogy cigány vagy? Ez egy nép. Beleszülettél, nem tehettél semmit se érte, se ellene, hogy így legyen. És nem vagy felelős semmiért, amit más, ugyanehhez a népcsoporthoz tartozó emberek tesznek. Szomorú lehetsz miatta, bizonyos emberek viselkedését el is ítélheted, de ne vonatkoztasd ezt egy egész csoportra! Remélem a ma élő németeket sem jut eszedbe hibáztatni a náci Németország bűnei miatt. Vagy az oroszokat a Gulágért és így tovább.

Ha nem sikerül elfogadnod azt ami ténylegesen vagy, nagyon nehéz életed lesz. A saját lényegedet utasítod vissza, persze, hogy így utálsz a tükörbe nézni. (lassan talán már létezni is?) Ez nem olyan baj, amivel orvoshoz kéne menned, de egy pszichológussal érdemes lenne elbeszélgetned. Ha még tanulsz, az iskolád vagy lakóhelyed szerint illetékes nevelési tanácsadóban ingyen fogadnak, csak sétálj vagy telefonálj be, és mondd el, hogy pszichológussal szeretnél beszélni, előjegyzésbe vesznek.

A családod ténylegesen visszahúz, nem akarják, hogy tanulj, bántanak érte, hogy más célokat tűzöl ki magad elé mint ami nekik valaha eszükbe jutott, vagy egyszerűen csak élik a saját földhözragadt kis életüket, és nem merik elhinni, hogy te többre is viheted?

Egy családtagod sincs, aki legalább titokban büszke rád és reménykedik benne, hogy majd te megvalósítod azokat az álmokat, amiket ő nem volt képes?

Jó lenne, ha meg tudnád bocsátani nekik, hogy azok, amik, és jó szívvel fogadnád el a dolgokat, amiket kaptál tőlük. Ha mást nem is, az életedet biztosan.

Nem a cigányságod a lényeg, hanem a családod. A te bajod az, hogy ha ki is kerülsz és eltávolodsz a családodtól és mindattól, amiben felnőttél, örökre gyökértelen, támasz nélküli maradsz. Hatalmas mázlira volna szükséges, hogy olyan társat és vele olyan befogadó családot találj, ahol megbecsülnek.

Ha nem sikerül, akkor hiába leszel tanult, dolgos, jó ember, sosem lehetsz teljes értékű és boldog.

A család végleges elhagyása olyan sebet ejthet rajtad, ami fájdalmasabb lehet, mint amennyire ma benne élve átélsz.

Én nem vagyok cigány. Az én családom elvakult vallási fanatikus. Én nem fogadtam el azokat a tanokat, ezért hátat fordítottak nekem és én nekik. Már tíz év is eltelt, hogy találkoztam volna a szüleimmel, testvéreimmel...Közben született gyermekem, lediplomáztam, rendes munkahelyem van...aránylag minden jó. De nincs nap, hogy ne gondoljak rájuk és ne fájna a szívem.

Próbálj középutat keresni. Ne menekülj el a világ végére!