Megkeressem a családomat? Mit szólnának hozzám? Szégyenlem magam.
Pár évvel ezelőtt volt egy szerelmem akit nagyon szerettem, mégis képes voltam otthagyni őt és a szüleimet is. Azért menekültem el mert a lány terhes lett én meg féltem a felelősségtől. Amúgy is valamiért sokat veszekedtünk akkor a szüleimmel ezért szó nélkül leléptem az unokatesómhoz. Nem tudták sokáig, hogy hol vagyok, mire rájöttek hívtak haza de nem mentem és megkértem őket, hogy többet ne keressenek. Nem kerestek sokáig de kétszer még igen. Utoljára kb 3 éve, azóta nem tudunk egymásról semmit. A gyerek úgy 6 éves lehet, mostanában gondolkoztam rajta hogy megkeresem őket de nincs pofám oda menni, lehet hogy már a szüleim se akarnak látni. Tudom hogy a gyerek jobb apát érdemel és lehet, hogy van is neki de azért kíváncsi vagyok rá. Azt is tudom hogy nem ezt érdemli de akkor még túl fiatal voltam és felelőtlen. Ha nem is mondják el neki, hogy ki vagyok akkor is szeretnék vele beszélgetni egy kicsit. Te mit tennél? Hagynád és próbálnál új életet kezdeni vagy megkeresnéd őket és visszamennél arra a környékre?
27/F
A tékozló fiú hazatér...
A szüleid (egy esetleges pofon után9 sírni fognak örömükben. Ha nem is keresnek, hidd el, iszonyatosan hiányzol nekik.
A gyerek anyja meg számon kéri rajtad az elmaradt gyerektartást, aztán rádvágja az ajtót.
Nézd.
Ha én lennék anyud helyében akkor örülnék annak ha az elveszett fiam újra hazatalálna. Ha nehezen is menne az elején, de igyekeznék egy jobb kapcsolatért.
Ha viszont a gyermeked anyja lennék akkor a hátam közepére sem kívánnálak 6 év után. Ha az elején így cserben hagynál akkor gondolhatod hogy nem várnék 6 éven át hogy apa legyél.
Akkor miért? Kész vagy érte felelősséget vállalni a továbbiakban? Vállalod, hogy az anya esetleg gyerektartást fog kérni tőled? A szüleidnek is a szemébe kell nézned, de azt hiszem ez lesz a könnyebb feladat.
Mindenkinek jár egy esély. Ha nem mész vissza, azzal újra megfutamodsz. Szerintem.
Elhagyott gyerekként csak annyit tudok mondani, hogy eleget hanyagoltad, itt az ideje, hogy elkezdj érdeklődni, ha már eddig nem tetted.
Persze azt te is tudod, hogy csak óvatosan, fokozatosan.
Ha kb. 6 éves a kisgyerek, akkor még talán van esélyed nála, hogy megismer, megszeret, befogad... Én tudom, mert kiskoromban a faterom sokat dolgozott külföldön, a nővéremmel csak egy fotóról ismertük, aztán később, amikor már kisiskolások lettünk, és másik munkahelyet talált és itthon dolgozott, már rá se bagóztunk...
Az első pár év fontos szerintem.
28/n
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!