Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Megkeressem a családomat? Mit...

Megkeressem a családomat? Mit szólnának hozzám? Szégyenlem magam.

Figyelt kérdés

Pár évvel ezelőtt volt egy szerelmem akit nagyon szerettem, mégis képes voltam otthagyni őt és a szüleimet is. Azért menekültem el mert a lány terhes lett én meg féltem a felelősségtől. Amúgy is valamiért sokat veszekedtünk akkor a szüleimmel ezért szó nélkül leléptem az unokatesómhoz. Nem tudták sokáig, hogy hol vagyok, mire rájöttek hívtak haza de nem mentem és megkértem őket, hogy többet ne keressenek. Nem kerestek sokáig de kétszer még igen. Utoljára kb 3 éve, azóta nem tudunk egymásról semmit. A gyerek úgy 6 éves lehet, mostanában gondolkoztam rajta hogy megkeresem őket de nincs pofám oda menni, lehet hogy már a szüleim se akarnak látni. Tudom hogy a gyerek jobb apát érdemel és lehet, hogy van is neki de azért kíváncsi vagyok rá. Azt is tudom hogy nem ezt érdemli de akkor még túl fiatal voltam és felelőtlen. Ha nem is mondják el neki, hogy ki vagyok akkor is szeretnék vele beszélgetni egy kicsit. Te mit tennél? Hagynád és próbálnál új életet kezdeni vagy megkeresnéd őket és visszamennél arra a környékre?

27/F


2012. okt. 28. 20:27
1 2
 11/19 anonim válasza:
21%
Most nem azért,de mért kell őt védeni?Egy beszari senki vagy ám!A gyerektartást meg fizetned kell,hiszen ez egy törvény!Amikor megszületett akkor már nagykorú voltál,tehát 6 év alatt 1 ft-ot nem fizettél!!Remélem kamatostul behajtják rajtad,vagy majd a fizetésedből vonják!Mire elér oda az ügy annyival fogsz tartozni,hogy életed végéig fizetheted!MEGCSINÁLNI KÖNNYŰ VOLT MI??Felnevelni már nehéz..Karót az ilyenre!!!
2012. nov. 2. 12:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/19 anonim ***** válasza:
Szüleidet szerintem mindenképpen keresd fel, de a gyerek megkeresését én annyira nem javaslom, hogy hirtelen beletoppanj az életébe.
2012. nov. 2. 13:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/19 anonim ***** válasza:
Lehet, hogy a volt párod már talált magának valaki mást, annak a kisgyereknek azonban sohasem lesz másik apukája, akármennyi idő teljen is el! Belőled van, rád hasonlít. Szóval én azt mondom, jobb későn, mint soha! Gondolj csak bele, még mennyivel jobb ez a helyzet, hogy hat év után (ami nem kevés egy kisgyereknél!) te keresed fel, mint hogy a saját büszkeséged miatt hagyod, had éljen tovább apa nélkül, vagy más férfi mellett, ahogyan eddig. Rosszabb lesz, ha 10 év múlva ő keres fel, és olvassa a fejedre az elvesztegetett éveket. Akkor már magyarázkodhatnál, hogy te anno, amikor 6 éves volt megakartad keresni, de nem volt merszed, mert úgy gondoltad, csak felzaklatná a lelkedet... Kifogásnak fogja találni, és valóban az is lenne!
2012. nov. 2. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/19 anonim ***** válasza:

Szerintem mindenképpen vedd fel a kapcsolatot a családoddal!

Ne rohamozd le őket, kérj bocsánatot és mondd el, hogy mennyire bánod a dolgokat!

A szüleiddel biztosan könnyebb dolgod lesz, mint a gyermeked anyjával, akit a legnehezebb időkben hagytál egyedül!

De talán átgondolja és belátja, hogy a gyereknek te vagy az apukája.

Ami miatt lehet, hogy nem akar beengedni az életükbe, az az , hogy fél újra megteszed, akkor a gyermeked már fel fogja fogni, hogy ott hagytad!


Próbáld meggyőzni őket, hogy megjött az eszed és felnőttél a feladathoz! Légy türelmes!

2012. nov. 2. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/19 anonim ***** válasza:
Egyetrtek a válaszolók többségével, kiegészíteném annyival, hogy a gyermeked anyjánál ne úgy indíts, hogy egyszercsak becsöngetsz, hogy na heló, hanem előtte egy ímél vagy telefon vagy ilyesmi jó lenne. Aminél persze megvan az esélye, hogy el se juthatsz a becsöngetésig, de még mindig jobb, mintha becsöngetsz és úgy kap sokkot.
2012. nov. 2. 13:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/19 anonim ***** válasza:
Olyan nincs, hogy nem juthat el a becsengetésig, mert ő a gyerek apja, és joga van a gyerekéhez akkor is, ha x évig nem kereste. Ez nem elvi meg morális kérdés, hanem jog.
2012. nov. 2. 13:51
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/19 anonim ***** válasza:
100%

Ha szerető családban nőttél fel, akkor a szüleidhez bármikor visszamehetsz, ez egyértelmű. Ezen felül pedig felnőtt ember vagy, a szüleid sem lesznek fiatalabbak már. Hiányoznak neked! Hogy fogsz tükörbe nézni, ha egyszercsak jön a hír, hogy nincsenek többé?

Velük szerintem sem lesz nehéz dolguk. Lehet kapsz egy kis fejmosást, de vissza fogna fogadni, kerestek, tehát szeretnek téged!


Először mindenképpen velük venném fel a kapcsolatomat, lehet hogy ők tartják a gyerekkel is a kapcsolatot, legalább olyan szinten, hogy tudják mi van vele. Az is lehet, hogy képük is van róla. Azt is eltudom képzelni, hogy igyekeztek mindenben segíteni az unokát, ha te már így eltűntél, sosem lehet tudni... Ha már újra felveszed velük a kapcsolatot, rákérdezhetsz, hogy tudnak e valamit róluk és kikérheted a véleményüket, hogy szerintük hogy viszonyulna a csaj ahhoz, ha megkeresnéd.

Oda azért semmiképpen ne ronts be egyik napról a másikra!

2012. nov. 2. 13:54
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/19 anonim ***** válasza:
Elöször a szüleiddel rendezd a kapcsolatodat. Kérj bocsánatot azért, hogy eltüntél, és mond el, hogy megbántad amit tettél. Lehet ,hogy ők tartják a kapcsolatot a fiaddal.Ha rendezted szüleiddel a kapcsolatod, ők talán tudnak tanácsot adni.
2012. nov. 2. 14:04
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/19 anonim ***** válasza:
100%

16-osnál a pont! Mire vársz még? Már a kérdést sem kellett volna kiemelned ne agonizálj,ne parázz vágj neki!

S jól írták előttem,előbb a szülők,puhatolózás,aztán a gyerek.Ne húzd az időt!:)

2012. nov. 2. 17:13
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!