Minden étkezésnél bűntudatom van. Mit csináljak?

én megkérdezném apámat, hogy ha akkora szegénységben élünk akkor miért vállaltatok engem?? és még utána 2 gyereket?

NE LEGYEN bűntudatod, inkább aszüleidnek kéne szégyellni magukat azért amiért ilyenek. (Nem a szegénységre gondolok,mert az nem szégyen, hanem arra, hogy iylen apukád van aki féltia saját gyerekétől az ételt.)

őszintén sajnállak, és ne is menj még dolgozni, talnulj csak amennyit tudsz, hogy legyen jó végzettséged és rendes állásod, és akkor nem kell a szülőkkel maradni idősebb korodra

Én megmondanám nekik, hogy ha ennyire sz*r a helyzet akkor nem kellett volna a világra tolniuk ennyi gyereket, de ha már megtették akkor kötelességük felnevelni rendesen. Egy tizenéves gyereknek még nem dolgoznia kell, hanem elsősorban gyereknek lenni és mellette tanulni.

Ha meg köteleznének arra hogy magántanuló legyek (ami szívás és nagyon drága) és dolgozzak, akkor fognám magam és a keresett pénzből el is költöznék azonnal. Aztán örüljenek, hogy egy gyerekkel kevesebb. Szar szülők, biztos egész nap veszekednék csak velük, mert én nem szoktam magamban tartani a véleményem.

Dehogynem tudod, miért van bűntudatod: mert amióta az eszedet tudod, azt verték beléd, hogy a jó dolgok sokba kerülnek, és tudat alatt a kellemetlen következményekkel, pl számonkéréssel párosítottad ezt.

Mit tudnál tenni? MENEKÜLJ ONNAN! Ahogy teheted, azonnal menj olyan messzire, amennyire csak tudsz. Semmiképp se add fel a tanulást, mert sok lehetőség van benned, amit így hagynál elveszni. A szüleid (édesapád) hozzáállásából látszik, hogy nem a legintelligensebb emberek - persze, jó dolog lenne, ha önzetlenségre nevelik a gyereket, de nem bele verni kell, hanem rávezetni... -, te viszont kitörhetsz ebből az egészből, ha nem adod fel.

Nem könnyű tizennyolc évesen függetlenné válni sem érzelmileg, sem anyagilag, de meg lehet tenni, csak attól függ, mennyire akarsz változtatni. Nem mondom, hogy egy fáklyásmenet, de megvalósítható a tanulás (egyetem) mellett dolgozás, diákmunka + ösztöndíj meg fedezi a megélhetést és a koleszt. Ha belevágsz a továbbtanulásba, és valóban ellene vannak a szüleid, idővel akkor is el fogják fogadni.

Az, hogy tiszteled a szüleid, becsülendő. Bár a helyedben már rég felvilágosítottam volna édesapám, hogy az egyetlen, aki számon kérhet rajtam bármit, az, aki megkeresi az árát. Az egyetlen, amit tanácsolhatok, hogy ne áldozd fel a jövődet!

NEM AKAR DOLGOZNI?????? MIVAN???? Ha ilyen anyagi helyzetbe vagytok ő neki kéne dolgozni, nem neked........

Na én azonnal megmondanám, hogy dolgozz te!!!!!!!!!! Nehogymár te dolgozz helyette...