Más is neveli, nevelte abban a szellemben a gyermekét, hogy a szülő semmilyen körülmények közt nem kér a gyerektől bocsánatot?
Bár felnőtt vagyok,de itthon élek a szüleimmel.Ma összekaptunk anyámmal,és nem neki volt igaza.Én meg kicsit kifogásolható stílusban védtem meg magam,amire ő megsértődött. Én kértem a stílusom miatt bocsánatot,de mondtam,hogy akkoris azt érzem,hogy nem volt jogos,amit mondott.Nem látta be,és ő nem kért azért bocsánatot,mert engem megbántott.
De ahogy visszaemlékezem,az egész gyerekkorom a testvéremmel így telt.Ha jogtalanul hordtak le minket valamiért,ha megvertek,holott nem nekik volt igazuk,ha ők bántottak meg minket egy-egy mondattal,soha nem kértek bocsánatot a tévedésükért.Mindig mi mentünk oda,miután már nem hüppögtünk a sírástól,és bújtunk az ölükbe,hogy szeretgessenek meg minket,és gyakran mi kértünk azért is bocsánatot,amit nem is mi követtünk el,csakhogy újra minden rendben legyen. Soha,egy esetre nem emlékszem,hogy anyánk vagy apánk bocsánatot kért volna,holott így visszagondolva is sok esetre emlékszem,mikor ők hibáztak.
Azért nem kértek soha bocsánatot,mert attól szerintük a szülő csak gyengének tűnik,elveszíti a tiszteletet és kevesebb,valamint sebezhetőbb lesz a gyerek szemében.
Van aki ebben a szellemben neveli ma a gyerekét? És mi a véleményetek erről?
válasza:Ez volt nálunk is, legfőképp apukám részéről... Na ennek az a vége, hogy a mai napig tök paranoiás vagyok, és ha vkin látom, hogy baja van, egyből arra gondolok, hogy úristen, mit csináltam vajon, amiért rám haragszik. Mondjuk apukám ennél sokkal messzebbre is el tudott menni a lelki terror és érzelmi zsarolás mezején.
Nálam csak azt érte el, hogy tökéletesen hiteltelen és ellentmondásos figura az életemben. Van, amiben számíthatok rá, és van, amiben egyszerűen nem is kezdek el vele beszélgetni. Igaz, öreg korára sokat változott a javára ő is, utóbbi években sok kellemes csalódásom volt, de a gyerekkori dolgokra nem szívesen emlékszem.
Pont emiatt én nagyon igyekszem, hogy ha kicsit is úgy érzem, hogy inkább én voltam idegbajos, mint a gyerek rossz, akkor igenis utána megyek és elmondom neki, mennyire szeretem, és hogy közel sem vagyok tökéletes, kis rosszaságért nem lett volna muszáj lekiabálnom. Azt látom rajta, amit már vki más is írt, hogy akkor részéről "le van tudva" a dolog, megölel, és csipog tovább vidáman. Remélem ő könnyebben meg fogja találni a lelki békéjét, mint én :).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!