Szerintetek egy szülő bármilyen körülmények között, bármit mondhat a gyerekének?

Apám szerint igen. Szerinte nekünk ő a mindenható, neki kell az istennek lennie, és mi soha egy rossz szóval sem illethetjük őt. Ő viszont bármit mondhat nekünk (ok nélkül lek*rváz stb.), és nekünk semmi jogunk visszaszólni. És erre még a rokonunk megvédte, hogy igaza van. Szerintetek? Egy szülő mindent, mindent az ég világon megengedhet magának a gyerekével szemben, és a gyerek csak hálás lehet mindenért, soha egy rossz szava nem lehet? 19 éves vagyok, a testvérem 16.

A másik pedig, hogy állandóan beleszólnak, mi van a tesóm és én köztem, milyen a kapcsolatunk, ha összeveszünk vmin, akkor egyszerre ők akarnak rendet tenni, másrészről meg pont ők ugrasztanak ám össze, de mindegy. Ráadásul a barátommal való kapcsolatomba is állandóan beleütik az orrukat, szerintük végzetes hiba, hogy a hétvégén elmentem a legjobb barátnőimmel bulizni egyet, és a barátom nem jött velem. Szerintük ez abnormális viselkedés, és emiatt ott fog hagyni engem. De mégis mi joguk van beleszólni? Szerintük addig mindenhez közük van és mindenbe, a magánéletembe is beleszólhatnak, míg ők fizetik az egyetemet stb. Szerintem meg a szerelmi életemnek vagy a testvéremmel való kapcsolatomnak semmi köze a pénzhez, és őhozzájuk sem nagyon. Ha tanácsokat osztogatnának, szívesen venném, de ők rosszindulatú megjegyzésekkel traktálnak, mikor amúgy is nagyon görcsölős, stresszelős típus vagyok.

Mit gondoltok erről a két dologról?