Szerintetek egy szülő bármilyen körülmények között, bármit mondhat a gyerekének?
Apám szerint igen. Szerinte nekünk ő a mindenható, neki kell az istennek lennie, és mi soha egy rossz szóval sem illethetjük őt. Ő viszont bármit mondhat nekünk (ok nélkül lek*rváz stb.), és nekünk semmi jogunk visszaszólni. És erre még a rokonunk megvédte, hogy igaza van. Szerintetek? Egy szülő mindent, mindent az ég világon megengedhet magának a gyerekével szemben, és a gyerek csak hálás lehet mindenért, soha egy rossz szava nem lehet? 19 éves vagyok, a testvérem 16.
A másik pedig, hogy állandóan beleszólnak, mi van a tesóm és én köztem, milyen a kapcsolatunk, ha összeveszünk vmin, akkor egyszerre ők akarnak rendet tenni, másrészről meg pont ők ugrasztanak ám össze, de mindegy. Ráadásul a barátommal való kapcsolatomba is állandóan beleütik az orrukat, szerintük végzetes hiba, hogy a hétvégén elmentem a legjobb barátnőimmel bulizni egyet, és a barátom nem jött velem. Szerintük ez abnormális viselkedés, és emiatt ott fog hagyni engem. De mégis mi joguk van beleszólni? Szerintük addig mindenhez közük van és mindenbe, a magánéletembe is beleszólhatnak, míg ők fizetik az egyetemet stb. Szerintem meg a szerelmi életemnek vagy a testvéremmel való kapcsolatomnak semmi köze a pénzhez, és őhozzájuk sem nagyon. Ha tanácsokat osztogatnának, szívesen venném, de ők rosszindulatú megjegyzésekkel traktálnak, mikor amúgy is nagyon görcsölős, stresszelős típus vagyok.
Mit gondoltok erről a két dologról?
Ezt mondanám neki: Neked jogod van azt mondani rám amit akarsz, nekem viszont jogom van azt gondolni az apámról amit akarok!
Ezen agyalni fog! Nem kell nyiltan támadni, egy jól törszúrás a szívbe, ártatlanul sokkal többet ér.
nekem anyám ugyanilyen... és sajnos ő hordja a nadrágot. sokszor megbántott, sokszor hülyeséget mondott, de a "bocsánat" szót 20 év alatt még egyszer sem hallottam tőle. sőt, amikor ő csinál nekem rosszat, akkor nekem kell tőle bocsánatot kérni, mert ha nem, akkor kidob itthonról.
persze, könnyű mondani, hogy akkor el kell menni dolgozni, hogy elköltözhessek, csakhogy egy istenhátamögötti kis sz@r faluban élünk...
Kedves 20:50-es!
Nálam ugyanez a helyzet, az Isten háta mögött élek egy kis faluban, ahol napi 3 busz már luxus, ha közlekedik, így elég nehéz munkát vállalni. Ha később, diploma után elmegyek dolgozni, azt is csak albérletben. De perpill még nincs pénzem albérletre, még diákmunka mellett sem tudnám eltartani magam. Ráadásul nagyszüleim sem élnek, senkihez sem mehetnék. Szóval könnyű beszélni. :( De nem is lenne különösebben gond, ha apám nem akarná állandóan a maga agresszív, bunkó módján a felsőbbrendűségét fitogtatni, és nagyon durva dolgokat vágni a fejünkhöz. Bárki előtt lealáz minket, abszolút nem zavarja.
sejtettem, h falusi vagy, és ezt nem bántásból írom.
apád egy kicsit elmaradott, és úgy gondolja, hogy egy férfi bármilyen érdem nélkül tiszteletet érdemel a családjában.
ezt már megváltoztatni nem tudod. a legtöbb, amit tehetsz, hogy egyetem után lelépsz. akár külföldre egy kicsit megszedni magad, vagy keresel valami jó állást.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!