Téged maximálisan elfogadnak a párod szülei?

Ohh regényt lehetne írni a történetekről, de nem fogadtak el..és soha nem is fogadnak el..

Egy lány egy fiú a családban és ha lehetne összeházasították volna őket hogy a vagyon ne menjen szerteszét.. :)

8 év után összeházasodtunk nemsokára megszületik a kisbabánk is, érdekes mert az unoka is kellene bár a terhességemből ne veszik ki a részüket, sőt az ultrahang képek szerintük csúnyák-de ha megszületik ő szeretne lenni a NAGYI-de már kezdi érezni anyósom, hogy ő "csak" az apai nagymama lesz:)

30hkm

"bizonygatja, hogy elfogadott és szeret, nem tudok hinni neki, mert érzem,hogy nem mondd igazat."

Abszolút ezt érzem én is!

Anyós mindig is kioktatott, és a kedvenc mondata így kezdődik: "Én elfogadlak téged, az egyetlen bajom veled az, hogy..."

A folytatás tetszőleges.

Bármi.

Belekötött már a munkámba, az öltözködésembe, a tanulmányaimba, a szabadidő-eltöltésembe...

Ezt még lenyelem, az egyedüli, ami nagyon kihúzza a gyufát az az, ha a családomat szapulja.

Ilyenkor ütni tudnék, de persze nem teszem.

De erre "ugrok", senkinek nincs joga a családomat szidni!

Ami utoljára kiverte a biztosítékot, az az volt, amikor testvéremet fikázta le.

Nővérem cukrász, gyönyörű dolgokat alkot, cukorból, marcipánból, ez egy kreatív munka.

Azt mondja erre anyós: "El nem tudom képzelni, hogy valaki hogy lehet elégedett egy ilyen IGÉNYTELEN munkával."

Na, akkor nagyon vissza kellett fognom magam, mert nem lett volna szép, amit mondani tudtam volna nagyságos asszonyra, aki egy irodában tologatja a papírokat, és lenéz mindenkit, aki nem irodában dolgozik, mintha ez lenne a karrier csúcsa!

Nem szeretem anyósomat, és ahogy telik az idő, és én is idősebb vagyok, egyre jobban nem.

Bunkó, modortalan, szűklátókörű nőnek tartom, aki magát tartja a világ közepének, és annyi jómodor sincs benne, hogy ilyen megjegyzéseket nem enged meg magának, akkor sem, ha így gondolja.

Maximálisan.

Már 10 éve nem élnek együtt a fiukkal, és neki sokáig nem volt barátnője, nem talált igazi társra. Amikor összejöttünk, mindenki nagyon örült, hogy végre van állandó barátnője, és amikor megismertek, az egész család nagyon kedves volt. Sosem éreztem azt sem, hogy a hátam mögött kibeszélnének. Biztos szóba kerülök, ahogy az összes többi családtag is, de biztos vagyok benne, hogy semmi negatív nincs ebben. A barátom bátyjának a feleségét is tökéletesen elfogadták, és ha megyünk látogatóba, vagy közös programra, igazi családként vagyunk együtt. Őszintén szeretjük egymást, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ennyire elfogadtak.

Nekem még ki sem kell tennem a lábam a lakásból, elég csak kimennem a wc-re, már látom rajtuk, hogy csámcsognak mindenen a hátam mögött. Mikor visszaérek, síri csend fogad, pedig hallottam, hogy addig ment a trécsi frécsi.

Én már utálom emiatt az anyósomékat és ők sem rejtik véka alá. Névnapomon fel sem hívtak, fel sem köszöntöttek, nem is tervezik. Bunkók és kész, csak ezzel maguk alatt vágják a fát, mert én viszont cserébe nem engedem hozzájuk az unokájukat. Ha velem köcsögök, na meg a házasságomba hozott másik két lányommal, akkor igyák csak meg a levét annak amit főztek.:)))

42 éves vagyok, sok meglepetés már nem fog érni az életben, sok mindent megéltem, van egy sérült gyerekem, egy halott anyukám, egy apám aki inkább az új feleségét választotta mint minket, így ezen már nem szomorkodom.

Aki nem szeret, elmehet jó messzire, nem hiányzik a társasága. Vannak őszinte barátaim akik felköszöntöttek (na mert az apám sem tette meg), nem kell még az anyósom látszat mosolygása is. Sok évig néztem, sok évig nyeltem besokalltam és megmondtam neki erről a véleményem. Köpni nyelni nem tudott, szarul esett neki, hogy a fejéhez vágtam az igazságot.:)

Engem nem. Az apja még csak csak, az anyjának senki sem jó. Az elején próbált mindenbe belekötni, aztán miután rájött, hogy nem nagyon tud mibe, kitalált jópár hülyeséget... :/ Soha nem voltam vele tiszteletlen, meg semmi ilyen, csupán az a baja, hogy "elveszem" tőle a "kicsi" fiát.

Engem ez nem zavar, nem érdekel mit gondol rólam, csak az a gond, hogy a fián tölti ki a hülyeségeit, és őt bántja.