Téged maximálisan elfogadnak a párod szülei?
Én azt veszem észre és most már a magam példájából is, hogy
a férfi szülei mindig kívülállónak tartanak az unokájukkal együtt !
Megházasodtunk, pici lányunk is van. Szeretik mert szeretik, de nem úgy mint az én anyukám. Az ő (anyum)érdeklődése már terhesség alatt szívből jövő érdeklődés volt, hogy jól vagyok e, minden rendben e a babával. Az anyós meg csak udvariasságból megkérdezte, ha eszébe jutott. Szerintem ők csak a saját gyereküket fogadják maximálisan el (két fiú), azaz 4-en vannak ők egy család és vannak a menyek unokával, másodlagosan .
NEM!
Regényt írhatnék, hogy miért nem, de nem, nem fogadnak el.
Sose fogadtak el, mindig piszkáltak, és mivel nem vagyok mazochista, hát természetes, hogy ezt nem élvezem.
Úgyhogy nem megyek oda.
Évente 4-5-ször csak, ez is több, mint elég.
Nálunk pont fordítva van.
Párom szülei szinte saját lányukként kezelnek (2 gyerekük van,párom férfi,és egy lány,de mondani 4-et mondanak,párom,a huga,annak férje és engem),jobban szeretnek mint a saját szüleim,és ez első perctől így van.Unokáért rajonganak.
Ezzel szemben a saját anyám csak akor keres ha kell neki valami,terhesen pl nem is látott,mert én nem utazhattam,neki meg nem volt kedve (pedig csak 60 km,van kocsijuk és jártak is erre).Párom szülei meg jöttek minden hétvégén főtt kajával felpakolva hogy párom csak velem foglalkozzon (veszélyeztetett voltam)
Udvariasak, de távolságtartóak. A párom legjobb barátjával közelebbi a kapcsolatuk, mint velem.
Eleinte zavart, de most már nem érdekel. Főleg hogy belegondoltam, mennyivel rosszabb is lehetne. Anyukám és nagymamám például az első perctől nem tudtak kijönni egymással, és a helyzet egyre csak súlyosbodott, ha egyáltalán szóba álltak, akkor is csak marták egymást. Ehhez képest az udvarias távolságtartás igazán kellemes.
Nem tartja túl szorosan a kapcsolatot a párom a szüleivel, akik ráadásul külön is élnek. Anyukájával még csak-csak, apjával még annyira sem. De találkoztam már az anyukájával, összesen kétszer, idáig nagyon kedves és aranyos volt, egy mosolygós, vidám asszonynak könyveltem el.
A kapcsolatuk párommal nem is emiatt laza, ugyanis szeretik egymást, de állítólag képesek a legkisebb apróságon is hajba kapni, sok mindent nem, vagy nehezen tud megértetni meg az édesanyjával, összeférhetetlenek.
Na persze messziről jött rokonnal könnyű jóban lenni, de a pozitív hozzáállása felém nagyon szimpatikus. Párom elmondása alapján is úgy vélem, hogy elfogadó lenne velem és a születendő gyerekeinkkel. Volt barátom anyukájának a viselkedése egy borzalom volt, úgyhogy tudom értékelni az ilyesmit.
Nagyon jól fogalmazott az egyik hozzászóló, udvariasak de távolságtartóak !
Egyszerűen érezni a levegőben, hogy amint kiteszem a lábam, megvitatják minden kiejtett mondanom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!