Elfogadnak-e valaha a mostohagyermekeim?

Hát egyelőre úgy tűnik hogy nem, de lehet, hogy később más lesz a helyzet. Majd amikor ők is átesnek egy-két váláson, akkor talán rájönnek, h nem benned van a hiba.

Most még nyilván nem fognak szeretni egy jó ideig, de ha te kitartóan normális leszel hozzájuk, pl mikor átmennek kiszolgálod őket kajával, finomságokkal, és normálisan beszélsz velük, esetleg nem felejted el a szülinapjukat, névnapjukat, felköszöntöd őket, meg ilyenek, akkor szerintem nem lesz gond.

Rájönnek, hogy te egy aranyos ember vagy, és meg fognak kedvelni.

Nekem nincsenek ilyen irányú tapasztalataim, és sokkal fiatalabb is vagyok, de remélem, valamennyire mégis átgondolod a tanácsomat: szerintem ne várj arra, hogy a mostohagyerekeid (vagy bárki!) elfogadjanak! Ez tőlük (is) függ, és lehet, meg kell érniük ehhez, mások helyett nem dönthetünk, maguk döntenek.

Javaslom, fogadd el így az életedet, ismerd fel belső értékeidet és ne tedd függővé az önbizalmadat vagy bármit mások hozzáállásához. Tudom, nehéz, ha ez embert levegőnek nézik, de szerintem az egyetlen, amit tehetsz, hogy NE ADJ többet, amennyi neked jólesik viszontelvárás nélkül, és máris helyrebillent a lelki egyensúlyod! Szerintem nem kell megtenni önmagadat túlteljesítve mindent a környezetünknek, csak annyit adni, amitől még jól érezzük magunkat. Ez nem önzőség, mert csak akkor tudsz adni, ha Neked is van, ha boldog vagy, és ha mindenki így tenne, jobb lenne a világ. :)

anyámék 12 éve házasok,motohafaterom előző házasságából van egy 23 és egy 25 éves fia...nem anya miatt váltak el,de anyámnak még köszönni se,de nekm se,de még öcsémnek se,pedig elvileg testvérek...

megszokható

22/L

Tapasztalatom e téren nincsen de amit a környezetemben látok

az, az, hogy a gyerekek nehezen fogadják el édesapjuk társát, főleg, hogy még nincs is elválva az édesanyjuktól. Neked talán annyiból van szerencséd, hogy azt írod, annak idején nem miattad költözött el otthonról.Bízzál abban, hogy

ha a gyerekek /akik szerintem már felnőttek/ látják, hogy az apjuk, melletted boldog és te is elfogadható módon viselkedsz velük, az édesanyjukat nem bántod, nem szidod, idővel elfogadnak, megszeretnek. Türelem!

Szerintem ok egyaltalan nem a mostoha gyerekeid.

Te osszejottel az apjukkal amikor ok mar felnottek voltak, 3 evvel ezelott 24 es 22 evesek voltak.

Ne mondd, hogy mostoha gyerekeid! Ok a parod elso hazassagabol szuletett gyerekek, ok a parod gyerekei. Neked abszolut nem a gyerekeid!

Ők már felnőttek. Lehet, hogy pont azért nem érdekled őket, mert tudják, hogy úgyis türelmes vagy, úgyis megteszel mindent értük, hát na nehogy már jól érezd magad.

Szerintem, ha csak magadat adod és nem akarsz mindenképpen a kedvükben járni nem veszítesz semmit, max. nem változik semmi. Gondolom nem vagy már 20 éves, ne neked kelljen már csak lépéseket tenni, mikor azt teszed már évek óta. Ha elfogadnak majd elfogadnak így is, ha nem akkor akármit tehetsz.