Elfogadnak-e valaha a mostohagyermekeim?

Nagyon köszönöm mindenkinek a véleményét.a kérdésben szerepel az,hogy mostohagyermekeim,első perctől fogva nem gondoltam mást,minthogy barátok legyünk egymással.nagyon türelmes ember vagyok néha,már túlzás is.nem vagyok önző, vannak saját szüleik én ezt nagyon jól tudom.ha nem fogadnak el nem tehetek semmit és nem is fogok csak olyan maradok amilyen eddig is voltam.talán egyszer megakarnak ismerni és akkor rájönnek,mennyi időt elvesztegettek,mert jó barát vagyok,csak az tudja aki ismer.

Köszönöm a válaszokat.Én szerény ember vagyok és nem beszélek az édesanyjukról az ő jelenlétükben semmit,persze biztosan sok jót is kaptak és nincs is rám szükségük ezen a téren.Nem akarom megmutatni azt sem,hogy én jobb vagyok nála,szerintem,ha tényleg ismerik az édesanyjukat,ha keveset is találkoznak velem a viselkedésemből kiderülnek számukra apró dolgok,hogy én milyen vagyok,s előbb vagy utóbb,rájönnek kár ennyire levegőnek nézniük.Talán az is bántja őket,hogy az apjuk boldog,kiegyensúlyozott,harmóniában élünk,mert mind a ketten ilyenek vagyunk és így szeretünk élni.Egészen biztos nekik is nehéz ezt az egész dolgot kezelni és elfogadni,hogy az apjuk oldalán egy számukra idegen nő van és nem az édesanyjuk.Egyszer talán majd megtörik a jég,bízom benne és türelemmel várok.