Téged maximálisan elfogadnak a párod szülei?

Sajnos az en szuleim meghaltak.

A parom szulei, kulonoskeppen az apukaja nagyon szeret minket. A minap ugy mutatott be mint a "kislanya", meglepodtem de jo erzes hogy szeretnek.

Szia! Nem, engem nem fogad el a párom anyja. Az apja nem sok vizet zavart, nem beszélgettünk túl sokat. Na de az anyja....... Hosszú lenne mindent leírni, nagyjából annyi a probléma, hogy a fejemhez vágta 2010-ben, hogy egy kalap sz*rt érek, mert nincs érettségim, náluk meg alap a diploma. A vicces az, hogy a kisebbik fia estin ugyanott érettségizett le felnőtt fejjel, ahol tavaly én...

Ez nekem rohadt módon fájt, megalázott. Nemcsak engem, de a szüleimet is lehordta ezzel, ők anno szereztek egy-egy szakmát, elmentek dolgozni, és tisztességesen felneveltek a testvéremmel együtt.

Ez a mai napig gyakran eszembe jut és nagyon fáj. Az eset óta nem voltam náluk.

A másik:

2010-ben az eset után volt nálunk házibuli, ahol a párom testvére részegen reszelte a tini rib*nckáját, amit szóvá tettem, még én lettem majdnem megverve.

Párom mindkét esetnél jelen volt de semmit nem tett értem, nem szólt semmit..

A kapcsolatunk sem épp a legjobb, 2 éve...

Párom anyja a másik fiának a barátnőjét meg szereti, imádja, elfogadja, holott csak azt a mosolygós álarcot ismeri, a csajt aligha.

Ez a legszomorúbb.

28/n

Az exem szülei maximálisan elfogadtak, szerettek/szeretnek. Ehhez lehet hozzájárul az, hogy nekem nem volt jó a kapcsolatom, fiatalon kerültünk össze a párommal, 19 évesen már ott éltem velük. Aztán persze elköltöztünk, született egy kisfiunk, de elváltunk végül. Vele is normálisan, békében, így a szülei és köztem is megmaradt az addigi jó kapcsolat. Bármikor lemehetek hozzájuk, sokat segítenek a gyerek körül. Őt is imádják.

Az új párom szüleivel már nem hiszem, hogy ilyen bensőséges lesz a kapcsolat. De tiszteletben tartjuk egymást, a fiamat is elfogadták, ez nekem éppen elég. Mert látom hogy milyen anyós-menny kapcsolatok vannak körülöttem sajnos.

Nem igazán fogadnak el. Vagy is helyesbítek, a mi kapcsolatunkra is igaz, hogy normálisan, rendesen viselkednek velem, de érzem a levegőben, hogy van egy fal, amin belülre engem soha nem fognak engedni.

Az én családom úgy van a tesóm és az én párommal, hogy ők teljes mértékben családtagok. Ha megyünk valahova együtt, 6-osban, akkor mindig hangoztatják, hogy a "gyerekeik" ők is. Részeik a családunknak, ellenben én ezt a páromnál nem érzem. Mindent megkapok tényleg és nem emlékszem egy rossz szóra sem tőlük, dehát azért ez mégsem minden.

A kérdező kommentje:

A másik fiának a mosolygós b.nője diplomás ? :)

Nem, ő most érettségizett, 19 éves.

A szülei egészségügyben dolgoznak, a bátyja meg elvonón van/volt. Az a legbosszantóbb, hogy a lány egy iszákos-füvezős rib*nc, de szépen benyalta magát az anyósnak. Anyós persze nem tudja, hogy beszívva-berúgva mit csináltak itt... Az az igazi arca a leányzónak.

az enyémnél ambivalensebb anyóst még nem látott a világ.

egyszer a belét kiteszi, ajándékot küld, meghív nyaralni, szóval mintha a saját anyám lenne, máskor meg olyat mondd, h be nem ül a kocsiba, ha én vezetek, nem bánok jól a fiával, és egyébként is én kérjek elnézést, hogy létezem :)

nem semmi az öreglány. amúgy sztem a hangulatingadozásai miatt ilyen néha, de azért gyakorolhatna némi önmérsékletet.

anyám imádja a páromat, boldog, h ennyire szeretjük egymást, igyekszik a kedvében járni, a kedvenc sütijét készíti alkalmakra, és sosem bántaná meg. szinte csodálja, h milyen okos, tisztességes ember :D

még a nevelőapám is jobban szereti a páromat mint engem, vagy épp a saját fiát. vagyis inkább többre tartja, mert a párom nagyon jó szakember és sikeresebb is mint a saját gyerekei, valamint jobb személyiséggel van megáldva.

mind1, ennél nagyobb bajom ne legyen az életben, nem kell együtt élnem anyóspajtival, szóval csak akkor találkozom vele, ha nagyon muszáj.

A mi kapcsolatunk szülők teréről elég döcögősen indult meg.

Kezdjük azzal, hogy mikor áthozott párom hozzájuk, elég sokáig visszahúzódó voltam, mert ők egy óriási házban laknak, mi meg egy kis vacak lakásban, ami elég szörnyű állapotokban van, és szörnyen zavarban voltam náluk, mi nem voltunk soha egy átlagos család, így nem tudtam mit illik vagy nem tenni, mondani.

Indult ellenem egy hadjárat, a gyenge nagymama képes volt ide lejönni hozzájuk, hogy kifejezze az ellenszenvét. Kövér vagyok (tényleg, de párom ezt szereti, na...) túl fiatal vagyok (16 voltam, párom 22), rossz családból származom (nem volt senkinek diplomája, igaz nagyijának se) nem csókolommal köszöntem, blabla...

Aztán ki lettem tiltva, de mivel valami felújítás ment és kellett felügyelni, megengedték, hogy idejöjjek. Azóta más vagyok, megmerek tenni sok mindent, eltelt azóta 6,5 év, nagyi is anyós jelölt is imád engem.

Nekem elég kellemetlen a szitu, mert öcsikének is lett nője, de az meg semmit nem csinál, állandóan a szobájában van, tálán van felvíve neki a kaja, és azt bezzeg nem közösítik ki. Szóval ezért idegbeteg állat szoktam lenni magamban, mert ez nem érvényes, alig várom, hogy elköltözzünk...