Hogy hagyjam el a férjemet, aki a gyerekemet neveli annak ellenére, hogy nem tőle van, mindig mellettem állt, de már nem vagyok boldog?
Kedves kérdező! Az utolsó kommentedben leírtakhoz idézek a kérdésedből:
" segített, hogy befejezzem az egyetemet, hogy tudjak dolgozni. Szinte mindent neki köszönhetek,"
Mennyi álszent ember van!
Azért mert leírta a történetét és kívülről ez az ember csodálatosnak és hibátlannak tünik, lehetne annyi eszetek, hogy nem az. Mert ilyen NEM LÉTEZIK!
Két ember, ha együtt él, természetes, hogy támogatják egymást. Ti ezt nem ismeritek? Mert akkor sajnállak benneteket.
Minden kapcsolatban KÖLCSÖNÖSEN elfogadjuk és támogatjuk egymást.
Ez nem jelenti azt, hogyha valami már megszünt, akkor tovább szenvedünk egymás mellett. Sajnos ez élet ilyen.
Én nem azt mondom Kérdező, hogy ne próbáld meg helyrehozni, mert lehet, hogy meg fogod bánni a lépésed!
Csak azt, hogy ne legyetek már ennyire szűk látókörűek.
Vállalom a lepontozást és nem is érdekel.
De tipikus csordaösztön van itt. Egy ember hurrog, az összes többi folytatja, anélkül, hogy belegondolnának abba, hogy ők bántottak-e már meg valakit életük során?! Mert biztosan.
Egy kapcsolatnak arról kell szólni, hogy MINDKÉT fél boldog, amennyiben ez megszünik az egyik oldalról, az a kapcsolat már NEM jó.
Kérdező!
Kitartást és sok sikert! Kívánom, hogy újra boldog lehess, akár vele, akár nélküle!
Ezt írod:
"Rendben, én úgy érzem, Önök nem segítő szándékkal írtak a kérdéshez, csak pocskondiázni engem, vagy a férjemet. "
Szerintem itt a válaszolók többsége normális tanácsot adott. Az, hogy van 1-2 rosszindulatú komment, azt ne vedd a szívedre. Minden kérdésnél akad ilyen válaszoló, azokkal nem tudunk mit kezdeni.
Mi, így külső szemlélőként 2 tanácsot tudunk adni:
1. Elválsz, s új életet kezdesz
2. Megpróbálod helyrehozni, esetleg egy párterápiára is elmentek. Lehet a férjed rá fog eszmélni, hogy van min változtatnia. Tudod, lehet jobban elgondolkozik, ha egy szakember is ezt fogja mondani.
Mást tényleg nem írhatunk, mert annyira nem ismerünk benneteket, sem az egész hátteret, sem az eddig vezető utat.
A leírásod alapján én a 2. pontot javasolnám először, s ha azután sem történik változás, akkor folyamodj a váláshoz.
Kitartást, és a legjobbakat Nektek!
Köszönöm. A párterápiát én is javasoltam már, de erre sem hajlandó. NEKEM EZ NEM HÁZASSÁG. Mindig csak arról szól minden, hogy neki így megfelel az életünk, ezért én is törődjek bele. Az, hogy nem megyünk együtt sehova, nem csinálunk közös dolgokat, csak mindig a monotonitás. Nem vagyok 70 éves, hogy így éljek.
Sokan nem értik ezt az egészet. Nem egy segítőt kerestem akkoriban, hanem SZERELMES LETTEM. És igen, neki köszönhetem, hogy olyan állapotban is élhettem tovább a fiatalok életét, de ez egyéni döntés volt, cserébe én is mellette állok évek óta, mert egy kapcsolat nem arról szól, hogy az egyik ember felsőbbrendű, a másik meg örökké csak hálálkodik és kussolhat, ha már nem boldog.
Az mindegy, hogy én mit teszek a kapcsolatért, örökké csak fogjam be a szám és örüljek annak, ami van? A szürke, jelentéktelen életemnek, amiben a gyerek se boldog, én nem kapok semmi törődést már jóideje, csak robotolok a rohadt pénzért, kiszolgálom a férjemet, meghallgatom mindenki baját és ha egy félóra kikapcsolódásra vágyom egy héten, akkor számon vagyok kérve, hogy miért nem otthon töltöm azt az időt?
Igen, én vagyok a szemét, hálátlan dög, amiért a házasságomban én eltűntem, sőt emberileg is megszűntem létezni. Az embernek ne legyen vágyai, céljai, ha házas, oké, ezt is el kéne mondatni az esküben. Feleség már nem vagyok, csak egy idióta, aki mindig csak tűr és szolgál. De mégis nekem van lelkiismeretfurdalásom azért, hogy így érzek és megint mindenki érdekeit előbbre tartom, mint az enyémeket. Leélem a maradék 30-40 évemet inkább érzelemmentesen egy pocsék házasságban, hogy mindenki más jól érezze magát, nehogy még a végén egy önző dögnek nézzenek mások.
Nem szabad foglalkozni ezzel, amit írsz!
Utoljára próbáld meg feladni neki a labdát, hogyha nem lép veled, akkor elhagyod. Ha nem jön el párterápiára, elköltözöl.
Lehet, hogy azt hiszi, ezek hirtelen kirohanások nálad és majd lenyugszol.
Abban nagyon igazad van, hogy hálálkodni nem szabad. Nem adhatod fel az életed, boldogságod, a múltban történt jó dolgok miatt.
Merj lépni, vegyél bátorságot magadon és állj elé a kész tényekkel. Vagy partner a javítgatásban, de legalábbis a megpróbálásában vagy ennyi.
Egy kapcsolat megromlása szigorúan két emberen múlik. Ne emészd magad!
Az meg, hogy elfogadott a gyermekeddel, nagyon szép és nagyon jó. De sok egyedülálló anya van és sok jó ember, aki képes még erre!
Istenem, annyira álszentek egyesek. Míg azt hangoztatják, maradj csak egy szar házasságban, addig ők hazamennek a férjükhöz/feleségükhöz, aki kedveskedik nekik, főz rájuk, meglepi őket valamivel és már 1 hét kimaradt szex után rinyálnak.
Ha egy nő elhagyja magát, vagy a szülés után nem foglalkozik eleget a férjjel, akkor az a tanács a pasinak, hogy lépjen le. Mi ez a hímsoviniszta világ? Hánynom kell egyesektől. Fordított esetben az lenne a tanács, hogy csalja csak meg a feleségét, mert úgyse fog már változni.
Amúgy visszatérve a kérdéshez, a férjed miért nem kezdeményezi soha az utazást? Ennyire begyöpösödött már nem lehet, még a nyugdíjasok is utazgatnak. Gondolom, a menet az, hogy főzöl, mosol rá, kielégíted az igényeit, de a tieid le vannak szarva. Na köszi, ilyen házastársat az ellenségemnek se kívánok.
Egyébként bocs, hogy megkérdezem, de közös gyereket sosem akartatok? Bár egy ilyen embernek nem biztos, hogy szülnöd kéne, mert csak még jobban kisajátítana.
bocs, nem olvastam el a hozzászólásokat, ezért lehet, hogy valaki írt már hasonlót.
az a véleményem, hogy egyrészt nem a válás a megoldás a problémátokra, másrészt viszont az elhidegülésről mindketten tehettek és ezt közösen kellene megoldanotok.
a problémátok gyökere szerintem az, hogy nem tudjátok megbeszélni, hogy valami nem jó. hogy miért nem, azt csak ti tudhatjátok. de egy normális házasságban ha felmerül egy probléma, akkor az ki van zárva, hogy nem lehet 3 évig megbeszélni. boldogtalan vagy? miért nem tudod elmagyarázni neki? ha szereted (azt írod szereted) és ha szeret (azt írod teljesen összetört, tehát ő is szeret), akkor akarnotok kell megoldást találni.
ha elválsz tőle az senkinek nem lesz jó, de főleg nem a gyereknek. viszont ha csak azt kérdezed, hogyan tudsz elválni és nem is keresel más megoldást, akkor magadnak hazudsz. el nem tudom képzelni, hogy ha a válás és a párterápia között kell választani, akkor az előbbit választja (ha tényleg szeret). ha mégis, akkor valamit nagyon rosszul csinálsz és magadban kell keresned a hibát.
Kérdező, senki nem pocskondiázott! Azt írod a kérdésedben, hogy "teljesen összetört, mondta, hogy beszéljük meg".
Utána azt írod, hogy nem érdekli semmi, nem akar változtatni. Melyik az igaz, mert kicsit ellentmondásos?
Valóban változtatni kell, az ő részéről is, de hidd el, hogy Minden kapcsolatban egyszer az egyik, másszor a másik tesz többet a kapcsolatért, sohasem egyformán!
Szerintem nem akar elveszíteni és ha még szereted, akkor van esély. Mindig azt mondják, hogy addig kell próbálni helyrehozni egy kapcsolatot, amíg látnak esélyt, hogy megjavul. Inkább azt érzem, hogy mennél, mert megvan mindened amit el akartál érni, és többre vágysz. Óriási butaságot csinálsz, ha elhagyod, de mire rájössz késő lesz. A kulcsszó: Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni!!! Ha szeretitek egymást, mindenre van megoldás!!
Szia megint!
Én javasoltam a párterápiát.
Mondd meg neki, hogy boldogtalan vagy, hogy nem bírsz így élni, és ha fontos vagy neki, akkor megpróbáljátok együtt megmenteni a házasságot egy szakember segítségével, mert máshogy nem látsz rá esélyt. (Ez finoman, nem fenyegetve, hanem én-közlésben azt jelenti, hogy ha nem megy bele, elhagyod). Övé a döntés.
Amúgy látom, nagyon ki vagy borulva, vadidegenek véleménye ennyire felzaklat érzelmileg...
Kérj segítséget, gyakorlatilag egyedül vagy a problémáiddal. Egy támogató terápia jó lenne.
Ilyen esetekben hallani kéne a másik fél véleményét is, hogy érdemben tanácsot adjunk.
Általában egy kapcsolat/házasság kihűlésért mindkettő fél a másikat okolja.
Egy helyzet megítéléséhez nem elég ismerni az igazság egyik felét. Lehet tanácsot adni, de a birka-ösztön felülkerekedik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!