Hogy hagyjam el a férjemet, aki a gyerekemet neveli annak ellenére, hogy nem tőle van, mindig mellettem állt, de már nem vagyok boldog?

"de már nem vagyok boldog" -egy nő ismerősöm jutott eszembe,aki elhagyta férjét és sok hányattatás után egyszer csak azt mondta csendesen sírva: nem tudtam, hogy milyen boldog VOLTAM.

Azt tanácsolom, mielőtt bármit tennél, olvasd el Tolsztoj: Anna Karenina című regényét. /És a többit, a Háború és békét/ Mire végére érsz, a kérdéseidre, tudni fogod a választ.

Miért csak magadra gondolsz? A lányodra miért nem? Miért kergeted a boldogság illúzióját? Miért gondolod, hogy ha elválsz, akkor mással boldogabb leszel?

Talán az a bajod, hogy ő nem diplomás és többnek érzed magadnál nála? Esetleg a barátaid befolyásolnak?

Nem biztos, hogy Pesten jobb lenne nektek.

Azt sem értem, hogy a mai nők miért akarnak mindenáron boldogok lenni? A boldogság csak illúzió, mely hamar elillan. Senki nem boldog egész életében. Minden házasságban vannak hullámvölgyek. De mindkettőnek kell tenni azért, hogy ez elmúljon.

Nem írod, hogy mit próbálsz tenni a problémák megoldásáért.

De abból amit leírtál, úgy tűnik, hogy neked csak az a megoldás, amit te akarsz.

Gondolod végig, hogy mit veszít a férjed és a lányod a válással, És te nyersz-e vele valamit?

Egy párterápia biztosan nem ártana.

Bár értem, mi a gondod, mégis azt kell mondjam, -nem is értem.

Milyen tüzet keresel? A romantikus regényekét? A szerelem elmúlik, és felváltja a szeretet, a megbecsülés. Hogy lehet ezt összevetni a munkába járás kényelmetlenségével?

Lehet hogy túl könnyen pottyantál a karjaiba. Ilyen alapon a házaspárok nagy része elválhatna. Gondolkodj el, utána minden csodás lesz? Gyerekkel, biztonságos környezet nélkül?

Elején is ilyen befásult volt, nem akart semmit változtatni, vagy csak újabban lett ilyen?

Lehet, csak kicsit depressziós lett. Hajlamos az ember ilyen viselkedésre, ha ingerszegény közegben él például. Szerintem ki kéne rántani valahogyan ebből.

Nade! Ez csak akkor működik, ha ő is akarja valamennyire. Ha nem, te nem tehetsz semmit. De egy próbát megér!

12-es, azt egyetlen nőtől sem lehet elvárni, hogy feláldozza magát azért, hogy a gyereke ne éljen át válást, de mégis azt lássa, hogy anyu boldogtalan apu mellett. Sok gyerek azt kérné, hogy bárcsak inkább elválnának a szülei és ne hallgatná a vitát esténként arról, hogy ki akar szexelni, vagy hogy apu részegen ténfereg haza. Tudod ez nagyon gusztustalan tud lenni egy gyerek életében.

És egy befásult emberrel mit lehet tenni? Semmit, ő már nem fog változni. Nem azért, mert öreg, hanem mert neki jó az, ami van. És itt a probléma forrása. Nem veszi észre, hogy a felesége boldogtalan mellette.

30 évesen még nagyon fiatal vagy, aki befuthatna egy jó karriert, mivel sokan ekkor vállalják első gyermeküket, neked már ezzel sem kell megküzdened, végre pótolhatnád a kimaradt éveket. De nem, ehelyett nyugdíjas életet kell élned a férjed miatt, aki nem hajlandó semmit lépni. Hát én nem szeretnék egy ilyen házasságban élni.

Bocsánat azért, amit most írok, s remélem nem nekem van igazam, de nekem úgy tűnik, hogy addig voltál mellette boldog, amíg általa révbe nem értél. Amikor ott voltál egyedül, terhesen, melletted állt, támogatott, hogy befejezd az egyetemet, s valóra váltsd a céljaid.

Most, hogy ezek így megvannak, el is tűnt a boldogság?