Hogy hagyjam el a férjemet, aki a gyerekemet neveli annak ellenére, hogy nem tőle van, mindig mellettem állt, de már nem vagyok boldog?

Üdv, tanácsot szeretnék kérni.19 éves egyetemista voltam, mikor terhes lettem egy alkalmi kapcsolatból, ezután ismertem meg a férjemet, szerelmes lett belém, mikor megtudta, hogy mi a helyzet, azt mondta, hogy minden rendben lesz, nem fog elhagyni, neveljük együtt. Képes volt úgy összekötni az életét egy lánnyal a húszas évei elején, hogy tudta, hogy más gyerekét kell majd nevelnie, ő meg még nagyon fiatal volt, simán találhatott volna mást is, de neki én kellettem. Végigcsinálta velem a terhességet, megszületett a lányom, imádja első perctől fogva. Összeházasodtunk, lett egy közös otthonunk, segített, hogy befejezzem az egyetemet, hogy tudjak dolgozni. Szinte mindent neki köszönhetek, hogy szeretett és társam volt, egy jó ember, de már egy jó ideje nem vagyok boldog vele és ezen nem tudok változtatni. Sokszor nem tudja elfogadni, hogy dolgozom, hogy olyan a munkám, amihez utazgatni kell, nem tudok mindig rendelkezésre állni, mert csak így tudom magunkat eltartani, ő fizikai munkát végez, de nem elég a fizetése, ha az én munkámban nem teszek lépéseket, akkor nem tudunk megélni. Úgy érzem nincs már meg a tűz, valamiért más lett a felfogásunk, más körökben mozgunk. Nem akar semmit változtatni, régóta nem voltunk sehol együtt, mert neki ehhez nincs kedve, nem akar belevágni semmi újba, mert neki jó így az élete. Régóta szeretnék visszaköltözni a fővárosba, mert engem odaköt a munkám, ő is jobbat találna, a gyerek is odajár iskolába, nem kéne összesen napi 3 órát utazni, de neki tökéletes ez az élet, ami itt van. Próbálom megoldani a problémákat már vagy 2 éve, de egyre jobban elhidegülök tőle és már nem látok semmi esélyt. Erről beszéltem vele számtalanszor és teljesen összetört, mondta, hogy beszéljük meg. Nem tudom mit tegyek, mert még mindig szeretem emberileg, de már nem úgy, ahogy kéne, nem vagyok boldog, de ugyanakkor tisztelem és félek, hogy tönkrevágom idegileg. Mit tehetnék ebben a helyzetben úgy, hogy a lehető legkevesebb fájdalmat okozzam, de mégis mindenkinek jó legyen? Köszönöm annak, aki elolvassa.