Mit tegyek? Nem bírom már. Lassan ott tartok hogy édesanyámra már nem tudok anyaként nézni. Bővebb lent.

Szegény, szegény Kérdező!

Annyira sajnállak, annyira együttérzek Veled!

Tudom, hogy ez semmi szinte ebben a helyzetben, de azt legalább akartam, hogy tudd, hogy MEGÉRTELEK, így ismeretlenül is, tudom, hogy min mehetsz keresztül.

Akár az én anyámról írnál!

Ilyenkor ismerszik meg, hogy ki van melletted.

NEM A TE HIBÁD!

Akkor is, ha anyukád üvölt veled, és vádol.

Nem te tehetsz róla, ez egy betegség, és nem kérted, hogy legyen, te lennél a legboldogabb, ha nem lenne!

Nem tudom, mit tehetnél, anyukád korlátolt nő, aki nem ért téged, és mélyebbre taszít a betegségbe.

Én csak azt tudom mondani, hogy igazad van, nem a te hibád, hogy beteg vagy, ne vádold magad.

És, ha tudsz, akkor MENJ PSZICHOLÓGUSHOZ!

Ha megírod, hogy az ország melyik részén laksz, akkor, ha gondolod ajánlok neked egy jó pszichológust, mivel elég sokat ismerek, munkámból kifolyólag is, meg a párom ágán is, mivel ő is ezen a területen dolgozik.

Az én anyám ugyanilyen volt, mint a tiéd, csak nem a pánikbetegségen hisztizett, hanem azon, hogy keveset keresek.

A munka mellett jártam levelezőre, én fizettem az utazást, jegyzetet, az internetemet, a rezsi felét.

A kajálást szendviccsel megoldottam, alig ettem otthon, mégis a lelkemet kiszekálta, mondván, most már nekem kéne eltartani őt.

Helyettesítsd be a "pánikbetegséget" "pénz"-re, és megkapod, anyám forgatókönyvét.

Ez egy borzalmas helyzet, nagyon együttérzek veled!

A betegséged előtt milyen volt a viszonyod édesanyáddal?

Egy szülőnek minden betegségben 100%-osan a gyerek mellett kell hogy álljon! Nem csak addig kell jó szülőnek lenni, amíg a gyereke egészséges, s mindent úgy csinál, ahogy ő mond.

Főleg, hogy írtad is, hogy 2 munkahelyen is dolgozol, hogy le vedd a terhet anyukád válláról.

Elköltözni nincs lehetőséged?