Háztartás vs. Gyerekkel eltöltött idő?

Anyukám már nagyon vágyik unokára, de a nővérem nem tud teherbe esni, én pedig még nem vagyok abban a korban, hogy gyereket vállaljak, és a többi körülmény sem adott hozzá.

Erről beszélgettünk egyik nap, milyen jó lenne, ha már lenne unokája, mennyire bearanyozná egy kis élet a mindennapjait.

Én viszont nem is tudom, mit gondoljak... Részben megértem, de mikor én voltam kicsi, alig foglalkozott velem, mert mindig az volt az első, hogy ragyogjon a lakás. Ahogy cseperedtem, elkezdtem besegíteni, ám ezzel csak egyre több házimunkát varrt a nyakamba, gyakorlatilag már mindent én csináltam. Kamasz lettem, fellázadtam, és nem segítettem már. Mindig fontosabb volt, hogy csillogjon a ház, mint hogy a lányával játsszon egy kártyapartit, vagy leüljön velem beszélgetni, esetleg megnézzünk közösen egy mesét, kiránduljunk, vagy egyéb közös program mondjuk heti egyszer. Mikor én ezt felhoztam, ő azt mondta: Nem volt bejárónőm, aki megtegye helyettem ezeket a dolgokat.

A gyerek azonban csak egyszer gyerek, és hamar elmúlnak azok az évek, mikor igénylik a törődést, és cserébe hatalmas szeretetet adnak. Tartok tőle, hogy most is ez lenne. Két helyen dolgozik, és nem azért, mert nem tudna megélni, hanem mert munkamániás. Aztán meg siránkozik, mikor nincs kéthetente megpucolva az ablak, hogy: jaj, micsoda disznóól van! És ilyenkor hív, hogy menjek le hozzá segíteni, amit én megteszek, ha van időm, de nekem is megvan az életem, vizsgázok, én is háztartást vezetek, stb.

Ha nekem gyerekem lenne, ő lenne az első. Az alapvető rendrakáson kívül időnként beiktatnék nagyobb házimunkákat is, de sosem a gyerekkel eltöltött idő rovására. Vagy mondjuk arra az időre elvinném Anyukámhoz, mondjuk 1-2 napra, hogy legyen időm mindenre.

Én látom rosszul? Ti mit gondoltok?