Háztartás vs. Gyerekkel eltöltött idő?

Szerintem ezt meg úgy általában semmit nem lehet kijelenteni addig, ameddig nincs gyereked.

Én is mondok ezt azt, de még a macskával se tudok dolgokat betartani, úgyhogy inkább úgy vagyok vele, hogy hagyom a filozofálást, majd meglátjuk mi lesz, ha lesz is gyerek.

Miért kell hogy anyukáddal legyen a gyerek amíg takarítasz? Ezt nem értem, bocsi.

Meg kell találni az egyensúlyt. Nem túl egyszerű, főleg hogy mire kialakul valami napi-hetirend már rögtön változnak a gyerek igényei, aztán ugye ovi, iskola...

Tedd majd úgy, ahogy szerinted a legjobb nektek :-)

Amúgy pl. jól hangzik, hogy lepasszolod nagymamának, de lehet anyukádnak nem volt hova odaadni? Pl. anyósom mesélte a múltkor, hogy neki mikor megszülettek a gyerekek, meg utána se a saját anyja sose segített semmit, azt mondta megoldod te magad is.

De pl. a saját nagymamám meg pont múltkor mesélte mikor nála voltam, hogy egy barátnője ott siránkozott neki, hogy jaj hát az őszi szünetben nála van az unoka, és hogy ki van tőle, hogy főzni kell neki, meg mennyire elege van belőle, és megmondja majd, hogy többet ilyen nem lesz, hozzák viszik, de ott ne maradjon, mert zavarja, ha ott van, ő nem fog főzni rá, meg foglalkozni vele (az unoka 9-10 éves).

Szóval nem mindenki tudja ám hova tenni a gyereket.

Minden korosztálynak más és más igényei vannak. Egy kisbaba mellett simán meg lehet mindent csinálni, mert rengeteget alszik. :) 3 éves kor után pedig már elég jól el tudja magát foglalni (szerepjátékokkal, amibe a szülőt nem vonja be, mert ilyenkor játssza ki magából a konfliktusait, ezek fontos dolgok számára), és ettől a kortól kezdve a kortársak között érzi magát jobban, ez így természetes.

Persze mindig kell napi néhány óra együtt töltött idő, közös programok, beszélgetések, de nem kell napi 24 órában "agyonfoglalkoztatni" sem. A házimunkába is be lehet vonni a gyerekeket, a lányom pl. imád panírozni, a vasalásnál spriccelni - ezek számára játékok. :)

Értem; vagyis nem értem. Így pont azt fogja érezni a gyerek, hogy "lepasszolod" azért, hogy takaríthass.

Nem kell ekkora feneket keríteni ennek. Amíg kicsi, mindent meg lehet csinálni alvásidőben aztán pedig be lehet vonni egyre több dologba. Neki ez játék, élvezni fogja.

Amíg pedig anyukádnál van 1-2 napot pihenj, romantikázz a férjeddel, menjetek el szórakozni :-)))

Nekünk 5 éves ikreink vannak, külön városban élünk mindkettőnk szüleitől. Így nem megy a lepasszolás, viszont sógornőmék is itt laknak, így hetente vagy kéthetente valamelyikünk vigyáz a négy gyerekre, a másik párnak így van kimenője.

2 éves koruk óta dolgozok én is. Munka-ovi után én sem szoktam takarításba kezdeni. Inkább játszunk velük vagy együtt főzünk, persze ha kell összeseprek, vagy feltörlök. Hétvégén 1-2 óra alatt kitakarítunk ketten. Plusz a gyerekek is segítenek :) pl. törölgetnek, porszívóznak. Nem nagy segítség még persze, de legalább lefoglalják magukat :) (Ablakot pucolni bevallom nem szoktam két hetente :D)

Kicsit a valóságtól elrugaszkodottnak tűnnek a terveid :) De majd ki fogod magad is tapasztalni, hogy hogyan lesz a legjobb az egész családnak. Ugyanis nem csak a gyerkőcről szólnak a mindennapok, bármennyire is a szemünk fényei.

Olyan pedig nincs, hogy "a gyerekkel eltöltött idő rovására" :) Ugyanis a gyerek a nap 24 órájában veled lesz, így mindent mellette kell elvégezned (főzés, mosás, takarítás alapfokon). Eleinte több időd lesz rá lelkifurdalás nélkül, mert a csecsemők sokat alszanak. Később egyre kevesebb, úgyhogy már nem csak alvásidőben tudsz ténykedni.

Megértelek amúgy, hiszen láthatóan tüske benned, ahogyan anyukád viszonyult hozzád. De ettől lehet, hogy nagymamaként sokkal jobban beválik majd. Hiszen magad írtad, rá mernéd bízni a gyereke(i)det napokra is.