Az rossz ha szeretnék már "háziasszony" lenni?

Ez természetes érzés, de hidd el, mikor majd odajutsz egy idő után elmúlik az újdonság varázsa. A ruhája mosása stb. egyszerűen rutin lesz.

Én tényleg az a típus vagyok, aki szeret chilis csokis kekszet sütni neki, bonbont készíteni, rénszarvast hímezni, illatosítani az otthont, fűszernövényeket nevelni, de 1. én itthonról dolgozok és nem is valami sokat, ezért ez nem olyan megterhelő, ráérek szórakoztatni magamat ilyesmivel, és a mosás-vasalás sem egy 8 órás meló + utazgatás után vár rám, vagy hétvégén, mikor végre legalább dolgozni nem kell. DE még így is van olyan nap, amikor a pokolba kívánom az főzést, mert utána felfordulás van a konyhában, semmi kedvem teregetni, a vasalás pedig egyszerűen az élettől is elveszi a kedvemet.

Szóval lényeg az, hogy amíg nem csöppensz bele, szerintem mindenki erről ábrándozik, hogy esténként a makulátlan konyhában négy fogásos meleg vacsorát tálal, amit a tiszta padlóról is meg lehetne enni, minden csillog, minden tökéletes, reggel már várja a szendvics a ruhája kikészítve, te üde vagy és rózsás, minden remek, remek háziasszony vagy, remekül gondoskodsz stb.

Aztán szembesülsz vele, hogy hát ez nem nagyon megy. Van akinek igen, de többnyire inkább ne...

Nem rossz, csak az, hogy innen visszanézve látja az ember, hogy mennyire más a dolog, amíg csak elképzeled, és mennyire más utána.

Én szeretek a párommal élni, és szívesen csinálom meg neki ezeket a munkákat. Mármint az jó érzés, amikor megdicsér, hogy megint milyen ügyes voltam.

De maguk a munkák néhány év után annyira monoton robottá válnak! És nem nagyon lehet tologatni, hogy majd két nap múlva elmosogatsz, mert addig áll a mosatlan, és elfogy a tiszta edény. De igazából ha ma megcsinálod, attól még holnap ugyanúgy tele lesz a mosogató.

Talán nem is a monoton, hanem a sziszifuszi munka kifejezés erre a legjobb, ráadásul tudod, hogy ez mindig így fog menni. Na persze a háztartási gépek rengeteget segítenek, de egy csomó mindent nem lehet sajna gépekkel megoldani.

Mindegy, nem akarom elvenni a kedved. Tulajdonképpen jól is van ez kitalálva, mert az ember vágyik rá és eleinte élvezi is, aztán mire megunja, már rutinos lesz (viccen kívül negyedannyi idő se kell most az egész lakás összekapására, mint az elején :) ).