Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Akik a legkisebbek voltak a...

Akik a legkisebbek voltak a családban:a jó, vagy a rossz oldalát tapasztaltátok ennek?

Figyelt kérdés
Elnyomtak titeket,azt mondták,hogy az a normális,ha a legkisebb viseli az összes terhet,vagy pont ellenkezőleg,mindenki körülöttetek ugrált?
2012. nov. 23. 14:28
 1/10 lala98 válasza:
100%
rossz. a másik kettő tesóm minden többet kapott.
2012. nov. 23. 14:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 lala98 válasza:
mindig.*
2012. nov. 23. 14:38
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:

Nálunk én voltam a legnagyobb (fiú vagyok), a nagyobbik öcsém 4, a kisebbik 15 évvel fiatalabb. Fordított sorrend volt nálunk, engem le se tojtak, a legkisebb ellenben agyon lett kényeztetve, megkapott mindig mindent, inkább én nem kaptam semmi, csak hogy ő több mindent kaphasson.

Csak az lett a vége, hogy teljesen életképtelen 20 éves korában, se meló, se tanulás, a szülőkön élősködik, én 22 évesen már saját háztartást vezettem, jó munkahelyem lett.

2012. nov. 23. 14:42
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
Vegyes. Volt, hogy kényeztettek, ugye erre az is rátett, hogy ellenkező nemű vagyok, mint a testvéreim, de volt eset, amikor az én véleményem számított a legkevésbé a családban.
2012. nov. 23. 15:05
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:

Jó volt :D Mindenki (anyu, apu, nővérem) elkényeztetett, mindent megcsináltak helyettem, oda mehettem, ahova akartam, azt csináltam, amit akartam stb. Egy nagyon biztonságos, védett állapotban nőttem fel, és tudtam, hogy körülvesznek az erős "bástyáim", akikr mindig számíthatok.


Szerintem ezért lettem elég nyugis, laza ember, jól kijövök mindenkivel stb.

2012. nov. 23. 16:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 anonim ***** válasza:
Legkisebb vagyok, de nálunk ennek előnyei és hátrányai is bőven vannak. Egyrészt csomó mindent megkaptam, másrészt viszont engem sokkal inkább gyerekként kezelnek, mint a nővéremet ennyi idősen. Lassan 21 éves leszek, de a nagyim még mindig azzal jön, hogy ne költözzek el, meg ne legyen pasim, mert korai. Egyszer elszóltam magam, hogy egy házibuliban megittam 1 pohár üdítőt vodkával keverve, hát majdnem szívgörcse lett. :D Nővérem 19 évesen saját lakásba költözött, előtte meg koleszos volt, de nála sosem volt ilyenekből ekkora cirkusz.
2012. nov. 23. 16:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:
100%

Rossz volt, nem ugrált körülöttem senki, ellenben tiszta hülyének néztek mindig.

Állandóan kiröhögtek, gúnyoltak, persze ez csak "poénnak szánták", amúgy is úgy kezeltek, mint egy fogyatékost.

Ezért léptem le otthonról, amint lehetett, megállok a lábamon, ne nézzen engem hülyének senki!

2012. nov. 23. 18:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:
Teljesen átlagos családban nőttem fel de rossz volt. Szeretem a testvéreim és az égvilágon semmi bajom nincs velük, de szívesen lettem volna egyke.
2012. nov. 23. 19:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
91%
Én leginkább a hátrányát éltem meg. Mindig a két tökéletes testvéremhez voltam hasonlítva főleg tanulás terén. Korholva voltam, ha rosszabb jegyet vitte haza, mint a anno tették a testvéreim, de ha jót, akkor sem voltam megdicsérve, mert természetesnek tűnt. Most is ez van. Nem vettek fel elsőre egyetemre, szóval most én vagyok a sz@ralak. De egyben mivel én vagyok a legkisebb ezért én vagyok a gyerek is, pedig elmúltam 20. Úgy bánnak velem mint egy 5 évessel, mintha semmit sem értenék. Kicsi koromban sosem voltak saját ruháim, a nővérem levetett gönceit kellett hordanom. Most ilyen gond nincsen, mert saját pénzem van, bár beleszólás így is van, hogy minek veszek ruhát, mikor a nővérem ad... Legkisebbnek maximum akkor lehet jónak lenni, ha a többi testvér nem kitűnő tanuló meg hasonlók, különben mindig a kicsi lesz a fekete bárány.
2012. nov. 23. 19:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
55%

Utolsó!


Ez nem igaz. A mi családunkban én vagyok a legkisebb, és a nővérem mindig kitűnő volt, elsőre felvették az egyetemre, diplomaosztás előtt már dolgozott egy nagy cégnél könyvelőként, és pár év alatt többszázezres fizetése volt.


Ehhez képest én egy tömegszerencsétlenség voltam. Utáltam iskolába járni, állandóan beteg voltam, minden bajom volt, soha nem tanultam, és bár az érettségim 5-ös lett, nem vettek fel oda, amit akartam. Munkát nem találtam, 3. próbálkozásra vettek fel csak, 22 évesen.


És mindettől függetlenül a nővérem is és a szüleim is végig bíztattak, szerettek, kitartottak mellettem, és amikor egy szerencsétlen nullának éreztem magam, mindig éreztették, hogy mennyire tisztelnek és intelligensnek tartanak.


Lehet, hogy ez szerencse, de szerintem ez szülőktől függ. Akik jó emberek és szeretik a gyereküket, azok bármilyen helyzetben szeretik és biztatják, bármennyire is sikertelen a gyerekük.

2012. nov. 24. 00:44
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!