2 gyerek egy szobában. Szerintetek gáz?

Szerintem pont hogy nem.

Mi 3-an voltunk egy szobában tesómékkal. Sok volt a veszekedés, verekedés, de megtanultunk egy személyes térben élni másokkal.

Nagyon jól jött ez a tapasztalat, táborozásoknál, vagy későbbi párkapcsolatoknál.

Ha nem is az egész gyerekkorukat töltik egy szobában, de min 15-16 éves jó az úgy.

Nem gáz, de számíts a hisztire, ha kezdenek a tini korba lépni és saját, kis magán életet szeretnének, fiúkkal, lányokkal ismerkedni.

Nem negatívságból írom, tapasztalat.

10-essel egyet értek.

Bátyám és köztem 10 év van amúgy és valószínűleg nem örültem volna, ha egy szobában kellett volna laknunk, de nyilván kibírtuk volna ha más nincs. Egyébként sosem szerettem senkivel sem egy szobában aludni, annyira jó volt a saját kuckó, megszoktam, ettől függetlenül nem okozott gondot soha a beilleszkedésben, jártam táborozni meg miegymás ahol volt, hogy 6-an aludtunk két összetolt ágyon, mert addig pofáztunk míg bealudtunk. Feltételezem ha egy szobában lakott volna az egész család akkor sem lett volna másként. Az ember baromi alkalmazkodó, különben már rég kihaltunk volna, én ezt a baromi nagy általános következtetés tudom levonni.

27/n

Saját tapasztalatomból kiindulva az a véleményem, hogy kisgyermekként teljesen elfogadható, sőt, mi gyerekként szerettünk is egy szobában lakni.

13 éves koromban ( a húgom 12 volt) lett külön szobánk, új lakásban. Na az maga volt a megváltás. És nem azért, mert nem szerettük egymást, vagy nem voltunk jó testvérek, de úgy 11-12 éves kortól már rettentően irritálja az embert, hogy nem nézheti/hallgathatja azt amit akar, mert a másik mást szeretne, hogy nem hívhatja meg a barátnőit akkor, amikor akarja, mert a tesónak tanulni kell, vagy hogy ő maga nem tanulhat mert a tesó éppen a nickelodeont bámulja és nem hajlandó kikapcsolni, az, hogy nem maradhat fenn addig olvasni, vagy akármit is csinálni, ameddig szeretne, mert a másik pl. korábban akar aludni, vagy az, hogy nem tud aludni, mert a másik pl. ezt-azt csinál, vagy az, hogy hétvégén azért kénytelen 8-kor felkelni, mert a másiknak akkor szottyan kedve tv-t nézni a szobában, stb. stb.

Hidd el, kedves kérdező, serdülők számára már elég elviselhetetlen az egy szobában élés. Én mire elköltöztünk már majd' megőrültem, meg a testvérem is.

Szerintem egyáltalán nem gáz, a húgommal 3 év van köztünk és így éltünk egészen addig, amíg 16 éves koromban el nem költöztem.

Mi nem voltunk olyanok, hogy órákon át el tudtunk volna beszélgetni, nem mindig volt közös témánk, de azért persze szóltunk egymáshoz, meg nagyjából kijöttünk. Szóval lényeg hogy jó tesók voltunk, de azért mindenkinek megvolt a saját baráti köre.. Mégis mindig alkalmazkodtunk a másikhoz, kicsi szobánk volt, olyan 12 m2-es. Egy kanapé volt a szobánkban, amit ki lehetett húzni duplaágynak, ha kihúztuk akkor meg nem lehetett lépni se a szobában mert elfoglalta a helyet :D De sose panaszkodtunk vagy ilyesmi, nem is zavart, jobban érdekelt, hogy nagyon igényesen fel lett újítva, új bútorokkal meg mindennel, olyanra amilyenre mi szerettük volna így jól éreztük magunkat benne.

Most albérletben lakom és itt is van saját tanulós szobám, 7,5 m2-es, nekem pont megfelel.

Szerintem az sem lenne hülyeség, ha kettéosztanátok a 14 m-es szobát, bár ez attól függ hogy mekkora maga a ház, nappali. Mert egy ekkora szobába tényleg nem lehet vendégeket kényelmesen leültetni.

A magyar családi viszonyok alapján valószínűleg többen nőttek fel egy szobában mint külön.

nem lesz semmi bajuk az embereknek tőle, de ha lesz lehetőségem én próbálom biztosítani a külön szobát mert nekünk is volt (3-an vagyunk testvérek) -és viszonylag nagy társasági életet éltünk. Illetve most hogy már a bátyámnak is gyereke van jól jön hogy ha hazamennek saját szobájuk fürdőjük van a gyerekkel.Nálunk is nemsokára lesz így sokkal kényelmesebb...