Ciki, ha ez elvárás?

Semmi baj nincs a gondolkodásoddal, ez a normális, hogy így állsz a dolgokhoz.

Nyilván, nem láthattad előre, hogy hogyan alakulnak a dolgok, a jövőre nézve viszont vonhatsz le belőlük következtetéseket. Én ugyan nem ismerlek titeket, de a leírtak alapján azt javaslom neked, hogy nagyon (és komolyan) gondolkodj el azon, hogy valójában milyen a barátod.

Nekem az volt az első gondolatom, hogy ha most, fiatalon link, határozatlan, abszolút nem kitartó és nincsenek igazi céljai, akkor talán nem is fog változni soha! Lehet, hogy ezt hozta otthonról, és az a helyzet, hogy egy embert alapjaiban megváltoztatni nagyon nehéz- mondhatnám azt is, hogy lehetetlen... Sok nő egyénként úgy gondolja ha nem tetszik neki valami egy pasiban, hogy "majd én elérem, hogy megváltozzon". A szomorú igazság viszont az, hogy ez a kísérlet általában sikertelen.

Egyébként fontos vagy te neki egyáltalán? (De igazából, és őszintén). Szerintem a külföldön töltött fél év meghatározó lesz a kapcsolatotokban, de én azt javaslom neked, hogy hagyj nyitva lehetőségeket... mármint a "nagyvilág" felé :)

Gondolj bele: egyszer már feladtad a terveidet a barátod miatt, és nem értékelte. Biztos, hogy megérné még egyszer?

Barátod hány éves (És te?)?

Miből él meg? Szülei eltartják? Gazdagok, vagy hogy?

Ha nem baj persze, hogy megkérdezem.

Én félévig bírtam egy ilyennel, aztán leléptem, és találtam egy tökéleteset helyette.

Eleinte előadta, hogy ő szeret dolgozni, micsoda jó gyerek. Aztán megunta a munkahelyét, felmondott, és nem sietett másikat keresni. Aztán talált egyet, de egy hónap után azt is otthagyta, mert nem volt kedve ott dolgozni. Így aztán otthon meresztette e seggét, gépezett, és egyáltalán nem is akart semmit csinálni. Még hirdetéseket sem nézett. közben meg azt mondta, hogy majd ő elvesz. Na ja. Ő? Hát ha fagy. Összepakoltam elköltöztem és hatalmas megkönnyebbülés volt megszabadulni tőle.