Amikor megismertétek a párotok család centrikus volt vagy később vált azzá?

A páromat amikor megismertem szerintem azt sem tudta mi az hogy családcentrikus... Állandóan kocsmázott, nőzött, szóval kicsapongó életet élt. Ma itt állunk egy 3 hónapos babával, a párom nem iszik, nem kocsmázik és rendesen bejár dolgozni. Én állítom hogy de bizony, kutyából lesz szalonna! :)

Családcentrikusnak ismertem meg alapjáraton: nagyon szereti a szüleit, az én szüleimmel is törekszik a jó kapcsolatra, sokszor segít a szüleimnek mindenféle ház körüli dologban. Mindig érdeklődik a hogy létük felől, ha egy ideig nem találkozik velük, üdvözletüket küldi... Szóval valamilyen mértékben családcentrikus: a kapcsolatunkat viszont úgy kezdte, hogy házasodni ő egyáltalán nem akar, csak eggyüttélés párti. Én megmondtam neki, hogy nekem nagyon fontos a házasság, anélkül nem is tudnék együttlenni valakivel huzamosabb ideig, mire beleegyezett egy kisebb esküvőbe. Megmondta, hogy nem a házasság intézményével van baja, csak a felhajtást utálja, meg a pénzt sajnálja rá. Ami miatt még se tűnik családcentrikusnak az a munkája: évek óta dolgozik olyan helyen, amit egyébként utál (nem győzi mondani mennyire), rengeteget dolgozik, ráadásul kevés pénzért. Ez a munka egyértelműen nem egyeztethető össze a családdal: de eltűrném neki, ha a hivatásáról lenne szó, de az ő esetében ez nem játszik. Úgyhogy rágom a fülét, hogy változtasson, de nem tesz érte érdemi lépéseket, csak mindig mondja , hogy kéne... Nézegetnie kéne , hogy milyen más lehetősségei vannak, önéletrajzot írni, azt szétküldözgetni, esetleg tanfolyamokat elvégezni, hogy kedvezőbb lehetősségei legyenek. És ő ezzel mind tisztában van, de nem tesz érte érdemi lépéseket. Én pedig egyre inkább úgy látom, hogy nem elég családcentrikus, mert ha az lenne, akkor bizony megerőltetné magát, hogy jobb helyzetbe kerüljünk...:(

Én nem hinném, hogy 30on felül változnának a dolgok, de hát a te párod, te ismered, te tudod igazán, hogy idővel tudna e változni...

Nálunk a férjem alapvetően családszerető típus, alig várjuk hogy baba legyen. Szerintem családalapításhoz két ember akarata kell. A nagynéném úgy vállalt gyereket, hogy a férje majd megszereti ha megszületik. Nem így lett, és a gyerek születése után pokol volt az életük. Őt is meg a gyereket is átkozta az apa. Vigyázz a "később megszereti" fogalommal! Nem mindig igaz! Ha már ilyen alapvető dologban nem egyezik a véleményetek, ott se veled se a pasival nincs gond, hanem a kapcsolatotokkal.

Igen, az volt, és ez nekem nagyon fontos volt, hogy ne a munka és a haverok legyenek a legelsők.