Mi lehet velem? Egy ideje minden este rám tör a melankólia, folyton csak sírok, minden estével egyre rosszabb, de igazából senkinek nem tudom elmondani a problémámat, mert túl mélyen gyökerezik.
amikor 12-13 voltam itthon keresgéltem a régi levelek között,és találtam egyet a Gyámhivataltól.mivel nagyon kíváncsi voltam,ezért megnéztem,és az állt benne,h a szüleim 3 éves koromban fogadtak örökre,illetve le volt írva az igazi szüleim neve,és az én eredeti nevem.megtudtam,h az igazi anyám 17 évesen szült,(én most vagyok ennyi) és a kórházban hagyott.megnéztem a kis könyvemet, le van húzva hibajavítóval az eredeti nevem,és 2000vmennyi gramm volt a súlyom,gondolom kora szülött voltam.akkor ez az egész igazából nem is jelentett nekem semmit,sírtam egy kicsit,aztán visszaraktam a leveleket,és nem szóltam róla,h tudom az igazságot.(a nevelő szüleimmel sose volt jó a kapcsolatom,apám alkoholista,volt h nem is egyszer sírva,sikítva menekültem ki az udvarra,mert attól féltem,hogy megüt,és az utolsó ilyen alkalom nem is olyan rég volt.rengetegszer volt rémálmom miatta.)
azóta eltelt jó pár év,és emiatt nem igazán izgattam magam,nem is nagyon gondoltam bele,de pár hete egyre jobban nyomaszt ez az egész.van egy barátom,akivel lassan 2 éve járok,ő tud az örökbe fogadott dologról,de többet nem nagyon mondtam neki,mert rossz is volt róla beszélni,és nem is akartam elmondani.most viszont kezd felőrölni ez az egész,úgy érzem valakinek muszáj elmondanom,de egyszerűen nincs senki,akiben eléggé megbíznék..sose voltak olyan igazán jó baráti kapcsolataim,lehet,hogy emiatt,igazából sose gondoltam erre.
fogalmam sincs,miért most jöhetett ki rajtam ez,talán mert most vagyok én is 17..
a legjobb az egészben,h pszichológiára kéne csinálni egy házi dolgozatot,ami az anya-gyerek kapcsolatról szól,és h milyen fontos a kötődés az első években..nem hiszem,h megtudnám csinálni,vagy h ha elő kell adni,eltudnám mondani sírás nélkül
Szerencsés vagy hogy a barátod két éve melletted van, szerintem beszélgess vele erről. Hidd el, sokkal jobban leszel utána.
Ha a dogát meg nem akarod megcsinálni, hívd félre a tanárt és vázold fel nagy vonalakban a helyzetet.
Egyébként semmi szégyellnivalód nincs, nyilván téged érzékenyen érint, de a párodnak nyugodtan elmondhatod az érzéseid ezért (is) van:)
Szerintem próbálj először is megnyugodni. Csak annyi jut eszembe hirtelen, hogy bár engem nem fogadtak örökbe, de ugyanúgy nincs jó kapcsolatom a szüleimmel, ahogy neked. Sosem volt igazi anya-lánya kapcsolat, apa-lánya mégkevésbé. Nagyon sokáig vágytam erre, de aztán rájöttem, hogy nem fog sose összejönni. Azért örülök, hogy van egy család ahova tartozom, és ha lelkileg nem is, néha más módokon számíthatnék rájuk. Én már bőven idősebb vagyok mint te, kicsit másként látom a dolgokat. Én például nem is szeretnék már jobb kapcsolatot a szüleimmel, hisz már idősek, nem tudnak változni. De te még fiatal vagy, mégcsak 17 éves. Van egy barátod már 2éve! Biztos nagyon szeret téged, ha már 2éve együttjártok :-) Sok tinilány szeretne párkapcsolatot, és mégsincs nekik! Na a lényeg, hogy mivel fiatal vagy, még van esélyed, hogy rendbehozd a kapcsolatot a szüleiddel. Neked azok az igazi szüleid, akik örökbefogadtak téged. Ők neveltek, biztos szerettek volna sajátot,de nem jött nekik össze. Próbálj feléjük közeledni, őszintén mond el, hogy téged mennyire bánt ez a dolog. Félsz, hogy kiakadnának a véleményedtől? Bátran mond el nekik. Vagy ha nem mered, esetleg nincs keresztanyád? Nagynénéd?
Vagy talán ez nem is tartozik senki másra,csak rád, és jobb ha elfogadod a helyzetet. Igyekszel jól tanulni, hogy jó munkahelyed lehessen és büszke lehess magadra. A szülők hibájából pedig tanulni kell! Én is azt teszem, és remélem jobb anya leszek majd egyszer, és jobb kapcsolatom lesz a gyerekemmel.
Fiatal vagy,ne hagyd, hogy ezek a dolgok felőröljenek.
Kamu kérdés. Akit úgy nevelnek a nevelőszülők, hogy nem mondják el neki hogy nem ők az igazi szülei, az hiába tudja meg később, megszokásból szülőknek hívja őket, és nem pedig úgy emlegeti őket hogy "a nevelőszüleim"
A másik, ami alátàmasztja hogy kamu, hogy akik örökbefogadnak egy gyereket, azt onnantól folyamatos ellenőrzés alatt tartják. Ha inni kezd, elveszik tőle a gyereket.
Az jött le a kérdésedből, hogy egyszerűen egy figyelemhiányos, unatkozó tini vagy. Ami nem gond, mert a te korodban a legtöbb ember ilyen, viszont találnod kéne egy normális elfoglaltságot, ami leköt, és boldoggá tesz, mert az nem okè, hogy ilyen kitalált sztorikkal mérgezed az emberek lelkét.
nagyon rosszul esik,hogy ilyet gondolsz..azt nem fogom édesanyámnak hívni,aki hagyja,h a férje részegen egy kisgyereket terrorizáljon lelkileg(és néha fizikailag)
egyszer vmi olyasmit mondott nevelő anyám,hogy véglegesen vagyok örökbe fogadva(???vagy vmi ilyesmi) tehát az igazi anyám már hiába keresne,nem kapna infót rólam,és emlékszek,h kb 4-5 éves lehettem,amikor a nevelő szüleim vmi képzésre jártak,mamám még viccelt is vele,h azt tanulják,h h neveljenek gyereket.van egy kép rólam,ami Szegeden készült egy gyerekotthon előtt,holnap feltöltöm képfeltölés.hu-ra.
arra is emlékszem,h "anyám" folyton azt mondogatta,h nem mi vagyunk az igazi szüleid,csak elhoztunk,én meg azt hittem,h csak viccel,és mondtam h nem is igaz.kb ilyenekre emlékszem,más emlékem nincs is
Kedves előttem hozzászóló. Valószínűleg azért hívja őket nevelőszülőnek, mert nem jó velük a kapcsolata.
Kérdező, szerintem beszélned kellene pszichológussal, mert sok a feldolgozatlan problémád, amit helyre kellene tenni. Ne aggódj, van kiút. (És ne hallgass arra, aki szerint a kamaszkor az élet legszebb része, azóta ezen röhögök, amióta olvastam :D)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!