Miert furcsa, ha valaki otthon lakik 24 evesen? Még tanul, nincs onallo keresete, megis mibol vegyen hazat? Az albérlet meg penzkidobas.

Azért lásd be, elég szerencsés helyzetben vagy. Sokan nem azért költöznek el mert el AKARNAK, hanem mert nincs más választásuk.

Nekem inkább az a fura, ha valaki dolgozik és a szülei továbbra is eltartják.

Nem fura. Családon belül aki meg tudja oldani szíve joga. Nekem lesz gyerekem alap dolog, hogy támogatnám amíg tudom. Ha már én nem tudom ellátni magam akkor meg majd ő segít. Szerintem ennek így kéne működnie. Ha nem tudnám fedezni a költségeket úgy, hogy kényelmesen éljünk nem vállalnék gyereket.

Nagyon otromba dolog úgy fogalmazni, hogy a gyerek a szülő nyakán él vagy a szülő a gyerek nyakán. Mindkettőt hallottam már. Azért család a család, hogy összefogjon, nem azért, hogy garasoskodjon. Mindig az segít aki tud.

Mint látható a hetesnél, ahol 3 ház is van, hogy ott tudnak elmenni, ahol a szülő a gyerek segge alá tesz mindent. Jogsit, kocsit, lakást/házat. Így könnyű. Hisz az emberek ezekért vesznek fel hitelt (és sődöltek be), nem másért.

Na meg az mennyire felnőtt dolgo, hogy elköltözöm, majd ha elválok, akkor vissza anyucihoz, talán egy gyerekkel vagy kettővel.

nem furcsa. normális dolog. nincs kereseted, a szüleid szívesen látnak otthon, hol a gond?

azokat az embereket nézem semmibe, akiknek 150rugós fizujuk van, otthon élnek, elbaxák az összes lóvét bulira, ruhára, kocsira, és el sem gondolkodnak azon, hogy lassan 30 évesen le kéne már lépni a mamahotelből.

ameddig az ember tanul, és nincs semmilyen jövedelme, addig teljes lelki nyugalommal éljen otthon.

A tiéd a tipikus középosztálybeli életmód jelenleg. Ennyi idősen az lakik külön, aki nagyon gazdag és a segge alá toltak mindent, vagy az, aki rosszban van a szüleivel és elmenekült, amint tudott, most meg nyomorog az albérletben.

Én 26 éves koromig laktam otthon, meg is kaptam egy ismerős lánytól, hogy mennyire önállótlan vagyok, mert ő már 17 évesen elköltözött (az akkori barátjához, akitől aztán átköltözött a következőhöz, jelenleg a harmadik ilyen pasinál lakik...)

15: vagy van a 3. csoport, aki jóban van a szüleivel, anyagilag átlagos életet élnek - egy olyan faluban, ahol (és a környező 50 településen) közmunkán kívül más nincs.

Én ezért költöztem fel albérletbe Pestre, egy idős nőnél vettem ki egy szobát. Nem toltak semmit a seggem alá, nem is vagyok rosszban a szüleimmel csak már meguntam, hogy 1-2 hónapos, bejelentetlen munkahelyeim vannak.

Én 27 éves vagyok, és még itthon lakom a szüleimmel. És nem azért, mert kényelmes. Minden vágyam, hogy külön költözhessek, de a fizetésemből nem tudnék albérletet fizetni, mert elég keveset keresek. Segítem a szüleimet anyagilag, tehát nem élősködök. Illetve jó lenne, ha nem egyedül mennék, hanem egy társsal, jelenleg azonban egyedül vagyok. Maga a költözési vágy már 21-22 éves korom óta bennem van, de a pénzügyek miatt eddig sajnos nem tudtam megvalósítani. Most lett vége egy 3,5 éves párkapcsolatomnak, és én vele is össze akartam költözni, de ő nem akart (ő is a szüleivel él, de ő nem is akar onnan eljönni, úgy vettem észre).

És szerintem még jó pár ember van, aki nem azért lakik otthon, mert lusta, kényelmes és el van tartva. Én sem vagyok, mert jó pár számlát én fizetek. Nem várom el a szüleimtől, hogy a p*csányi nyugdíjukból mindent ők fedezzenek.

Saját házra nincs pénzem, hitelt pedig ha akarnék sem kapnék, mert a bankok elég szigorúan vizsgálják a hitelképességet. Úgy vagyok vele, hogy majd csak lesz valahogy. Nem görcsölök.

A nővéremék egyébként két éve költöztek el itthonról a kisbabájukkal, a nővérem akkor volt 37 éves. Nekik sem volt sokáig lehetőségük saját lakásra, nem azért szült ide gyereket, mert hogy így kényelmes. Egyszerűen nem volt más választás, az idő meg szorította gyerekszülés tekintetében. Nem kaptak sokáig lakáskölcsönt, ennyi volt az ok. Annyi meg nem volt, hogy zsebből ki tudtak volna fizetni egyet.

Nem kell mindenkit leélősködőzni, mert még nem költözött el otthonról. A legtöbb esetben a lehetőségek hiánya a probléma és nem az önállótlanság.

27N

A 10:20-as válasz kapcsán jutott eszembe, hogy vannak olyan országok/kultúrák, ahol ez teljesen természetes. Több generáció él egy házban (akár nagyszülők, szülők, gyerek, de van, hogy még a dédszülők is). Függetlenül az anyagi helyzetüktől. De sokszor még a ház méretétől is, mert egyszer pont láttam erről egy dokumentumfilmet, és ott teljesen természetesnek vették a dolgot, és mutatták, hogy ki kivel osztozik a szobán.

Most persze biztos sokan szörnyülködnek, és én sem tudnék úgy élni, de ők azt szokták meg, őket nem zavarja.

Amúgy egy olasz ismerősömmel is beszéltem erről pár hónapja, felnőtt férfi, önálló, elég jól is áll, mégsem költözik el. Megkérdeztem, hogy miért nem él külön a szüleitől, és akkor mondta, hogy náluk nem feltétlenül szokás elköltözni, csak már ha komoly kapcsolat/feleség van a láthatáron. Sőt, ő néha gondolt rá, hogy költözik, de az anyja kikérte magának. És ő még csak nem is anyuci pici fia típus. (Azt nem mondom, hogy egész Olaszországban ez megy, az első példánál pedig nem emlékszem milyen országról volt szó. Talán Indiában, vagy valami hasonló helyen jártak, de mutattak gazdag családokat is, akik együtt éltek.)