Nem akarok a férjemmel kettesben megöregedni, nekem kell gyerek. Ezért rossz feleség vagyok?
Lassan 30 leszek, a férjem 44. Persze tisztában voltam a korkülönbséggel, mikor évekkel ezelőtt egymásba szerettünk és én tényleg mindent megtettem, hogy jól működjön a házasságunk, de egyre több barátomnak lesz gyermeke és gyakran ezzel is álmodom, hogy mennyire szeretnék én is.
Mikor még úgymond nem érezte öregnek magát egy gyerekhez, akkor én voltam túl fiatal. Most viszont már mindketten elértük, amit szerettünk volna és nekem nagyon hiányzik egy gyerek, mert természetes, hogy egy nő életében eljön ez az idő.
Arra hivatkozik, hogy fáradt és sosem tudna annyi időt szentelni a gyereknek, hogy elég legyen. És hogy miért nem elég Ő nekem, mikor jól elvagyunk? Egyre többször fordul meg a fejemben, hogy bármennyire is jól érzem magam vele, nem akarom, hogy gyerek nélkül öregedjünk meg és hogy ő beletemetkezzen a munkába előbb-utóbb és 10 év múlva egy befásult házaspár legyünk.
Emiatt rossz ember vagyok?
Mert annyira fájna kilépni! Nem tudod, hogy viszonyul ehhez. Hiába hozom fel, rámnéz, azt mondja, hogy kicsim, nekünk erre nincs szükségünk, belém szuggerálja és elhiteti velem, hogy tényleg nincs. Aztán hiába mondogatom, hogy de igen, nekem szükségem van erre, elgondolkodik és úgy tesz, mintha megbántott volna, kedveskedik, mondja, hogy nem akar megbántani, de mégsem változik semmi, mert tudom, hogy ő tényleg nem akar.
És nekem ez fáj, de csak ezért elhagyni olyan lenne, mintha nem egy társra vágynék, hanem egy donorra. És 30 évesen hogy kezdenék új életet? Találni egy embert, akiben annyira bízom, mint a férjemben, megszeretni, kialakítani egy közös életet, felépíteni azokat a dolgokat, amiket egy házaspár évekig épít, aztán talán jöhetne a gyerek. És ha mégsem? Mert átver? Vagy nem illünk össze? Se egy szerető férj, se gyerek, ott állnék egyedül 40 évesen.
válasza:Ezzel most alátámasztottad az előtted válaszoló megállapítását, miszerint csak azért maradsz vele, mert attól tartasz,hogy más nem jönne össze, akivel komolyabban tervezhetnél. Meg ugye a másik, hogy ő azt mondja, hogy nem kell, te meg fejet hajtasz. Valóban nem vagytok egyenrangú felek.
Amúgy meg csak beláttad, hogy ha valaki egy ilyen helyzetben elhagyja a párját, akkor csak egy donornak nézte.
(""Szerintem, ha a férjed nem akar gyermeket, és te vágyakozol utána,akkor nem is szeret igazán téged, csak magára gondol!"
Na ezt ne!!
Ilyen elven belemagyarázhatnánk, hogy ha a nő nem mond le a gyerekről a kapcsolatért, nem is szereti a párját és csak egy donornak nézi a férfit- és még helytálló is lenne.")
válasza:Na, csak kiugrott a nyuszi a bokorból. Végre leírtad őszintén a helyzetet.
Nagy baj, hogy így viselkedik. Egyértelműen látszik, hogy ő nem akar gyereket. Viszont így úgy viselkedik veled, mintha te is gyerek lennél, nem pedig a felesége. Megmagyarázza, hogy nem való nektek, holott csak ő nem akar. Márpedig így már kicsit más a leányzó fekvése. Szerintem az lenne a fair a részéről, ha végig hallgatna és utána őszintén megbeszélnétek ezt. Mert azért azt ő sem gondolhatja komolyan, hogy csak úgy elnyomja benned az anyai ösztönöket...
Egyébként megértelek, valóban egy nagyon nehéz helyzetbe kerültél bele. Nem tudod, hogy melyik ujjadba harapj... Ha vele maradsz, lemondhatsz a gyerek(ek)ről. Ha elválsz, lemondhatsz róla. Nehéz döntés. Gondold végig. Ha vele maradsz nem lesz gyerek(hacsak nem változik a véleménye). Ha elválsz még mindig találhatsz valakit, akivel jobb jövő elé nézhetsz. De az is benne van, hogy nem jön össze. Nem irigyellek. Fiatal vagy még, ne kapkodd el a dolgot. Jól gondold végig, hogy mit kéne tenni.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!