Nem akarok a férjemmel kettesben megöregedni, nekem kell gyerek. Ezért rossz feleség vagyok?
Lassan 30 leszek, a férjem 44. Persze tisztában voltam a korkülönbséggel, mikor évekkel ezelőtt egymásba szerettünk és én tényleg mindent megtettem, hogy jól működjön a házasságunk, de egyre több barátomnak lesz gyermeke és gyakran ezzel is álmodom, hogy mennyire szeretnék én is.
Mikor még úgymond nem érezte öregnek magát egy gyerekhez, akkor én voltam túl fiatal. Most viszont már mindketten elértük, amit szerettünk volna és nekem nagyon hiányzik egy gyerek, mert természetes, hogy egy nő életében eljön ez az idő.
Arra hivatkozik, hogy fáradt és sosem tudna annyi időt szentelni a gyereknek, hogy elég legyen. És hogy miért nem elég Ő nekem, mikor jól elvagyunk? Egyre többször fordul meg a fejemben, hogy bármennyire is jól érzem magam vele, nem akarom, hogy gyerek nélkül öregedjünk meg és hogy ő beletemetkezzen a munkába előbb-utóbb és 10 év múlva egy befásult házaspár legyünk.
Emiatt rossz ember vagyok?
válasza:Ugyanezt írtam.
nem ezekkel a szavakkal,de igen,a lényeg ez
ezért is írtam,hogy igazat adok
válasza:Most lehet hogy egy kicsit gonoszat írok,de én be próbálkoznék nála egy gyerekkel,teherbe esnék aztán bejelenteném hogy terhes vagyok (egyébként hallottam már olyan esetről is hogy egy asszony gyógyszer mellett lett terhes)Aztán majd elválik mit szólna hozzá.De természetesen
ez csak az én véleményem hogy én mit csinálnék a helyedbe,én biztos hogy megszülném akár mi is lenne utána még ha nem is maradna velünk ezek után egyébként is egy nő magának szül hiszen az élet ezt láttatja velünk sok egyedülálló anya van.
Persze a te életedben neked kell döntened nem pedig másnak.Aztán majd később elválik jól döntöttél-e.
válasza:Ne haragudj, utolsó, de ezt a marhaságot honnan vetted, hogy én a "jóba ültem bele" és semmi tapasztalatom nem volt, a férjemnek meg sok pénze? Nem hiszem, hogy ezt bárhol is olvashattad volna, talán mert erről szó se volt.
18 évesen kimentem Dániába tanulni, dolgoztam, éltem a fiatalok életét, életre szóló barátságokat kötöttem, itthon pedig volt egy lakásom, amit a nagyszüleimtől kaptam és egy kocsira is sikerült összespórolnom a saját keresetemből. Nyilván fiatal és álmodozó lány voltam, de azért nem életképtelen. És most sem egy kitartott feleség vagyok, hanem dolgozó nő, aki felépített egy karriert és mindent maga intéz. Tehát nem is értem, hogy jött ez a gondolatáradat. Az idősebb férfi+fiatal nő=érdekházasság eszméből? Az nem én vagyok, akkor már elváltam volna rég a gyerekkérdés miatt.
válasza:Félre értetted kicsit. Nem azt írtam, hogy sok pénze volt... Hanem, hogy biztos egzisztenciával rendelkezett. A kettő nem ugyanaz. Azt meg határozottan visszautasítom, hogy érdekházasságnak tituláltam volna a házasságotokat. Ez fel sem merült bennem.
Azt meg pláne nem írtam, hogy életképtelen voltál. Viszont azt továbbra is fenntartom, hogy nem rendelkezel elég tapasztalattal. De nem olyan értelemben, mint te gondolod. Hanem párkapcsolatilag. 22évesen összejöttél egy érett, tapasztalt, kész férfival. Mint ahogy írtad is, felnéztél rá. Egy kapcsolatban egyik fél sem szokott felnézni a másikra. Ez olyan, mintha a gyereke lennél és nem a társa. Nem vagytok egyenrangú felek. Most is azért félsz lépni, mert már van mögöttetek X év, van egy megszokott kis életed, amit képtelen vagy feladni. Egyrészt már csak megszokásból vagy vele, s nem azért mert szereted. Vagyis szereted, mert egy olyan ember, akire felnézhetsz. De ez a szeretet nem ugyanaz... Mondhatod, hogy rosszul látom, de az általad leírtak alapján ezt látom. Persze tévedhetek, de szerintem nem járok messze az igazságtól. Valld be őszintén. A szíved mélyén te is érzed, hogy gyerek nélkül nem leszel boldog. Kit akarsz becsapni, engem, vagy magadat? Gondolkodj el ezen egy picit.
válasza:(ma 20:27)
Pedig igaza van szerintem is kérdező!
Nem hülyeségeket ír.
Én tudom, hogy szeretem. Valamilyen szinten igazat adok abban, hogy felnézek rá és egy támasz, de ilyen a házasság. Tisztelet és megbecsülés. Az nem jelent semmit, hogy ki mennyire tapasztaltan megy bele egy kapcsolatba, 22 évesen már normális, ha az ember túl van komoly és komolytalan kapcsolaton is, azt nem bánom, hogy nem aláztak szét pasik tucatjai és bármelyik fiatalkori partneremre jól emlékszem vissza.
Ez nem apakomplexus, vagy megszokás, hanem egyéni akarat. Nekem akkor, abban az időszakban az kellett, hogy besétáljon az életembe és boldog, harmonikus éveket éljünk meg együtt. Nem voltak generációs problémák, mert odafigyeltünk a másikra. És kiteljesedtem mellette. Nekem nagyon fontos ez a kapcsolat, de nem azért, mert kényelmes, hanem mert egy nagyon jó emberrel élek együtt, akit mindig szeretni fogok.
válasza:Ha hallanád(olvasnád) magad kívülállóként... Nem megcáfoltad amit írtam, hanem még jobban alátámasztottad. A tapasztalatlanság meg igenis számít. Most pont az miatt nem mersz lépni. Te már kijöttél az ismerkedésből, randizásból stb. A kamaszkori kapcsolataidon kívül nincs semmi tapasztalatod. És ezért félsz, hogy nem találnál egy hozzád illő férfit. Azt hiszed, hogy nála nem létezik tökéletesebb. De miért is hinnél mást, hiszen nem volt dolgod más férfival. Nem fiúval, hanem férfival(mielőtt belekötsz). Pedig elhiheted, hogy találnál nála jobbat, akivel ugyanolyan kapcsolatot tudnál kialakítani, vagy még jobbat. És még családot is alapíthatnál. De most jön megint az, hogy te már megszoktad ezt a kapcsolatot. Van egy házatok, van egy férjed, akire felnézhetsz, aki mindig megmutatja a helyes utat, akinek mindig igaza van. Egyszóval olyan kényelemben élsz, amelyet félsz feladni a boldogságodért. Megint miről írsz? "Felnézek rá, támasz, tisztelet, megbecsülés" Hol van a szeretet, hol van a vonzalom? Hol van a szenvedély? Te már most 29 évesen egy olyan házasságban élsz, amelyben 40-50éves emberek szoktak. "Nem voltak generációs problémák, mert odafigyeltünk a másikra." Látszik... Nem inkább te alkalmazkodtál az ő életéhez? Elvégre neki volt egy megszokott élete, te meg még akkor bontogattad a szárnyaidat. "kiteljesedtem mellette" Úristen... Te látod miket írsz? Az utolsó mondatod pedig bizonyíték arra, amit fentebb írtam.
"Nekem nagyon fontos ez a kapcsolat, de nem azért, mert kényelmes, hanem mert egy nagyon jó emberrel élek együtt, akit mindig szeretni fogok."
Magyarul nem azért vagy vele, mert szereted, mert vonzódsz hozzá. Hanem azért mert egy jó ember, akire fel lehet nézni, aki mellett kiteljesedtél, aki utat mutatott, aki mellett biztonságban érzed magad. Biztos, hogy ilyen egy jó kapcsolat? 50 felé, igen. De te 30 se vagy. Nem vagytok egyenrangú felek. Nyilván ő is tudja, hogy milyen fontos a gyerekkérdés egy nő életében. Nyilván ő is tudja, hogy erről nem lehet csak úgy letenni. És ennek ellenére mi van? Lerendezi annyival, hogy ez nem nektek való. Szerintem ott mélyen belül azért te is kezdesz tisztán látni. Ezen a válaszodon is lehet érezni, hogy nem vagy biztos magadban. Egyfolytában csak bizonygatni próbálod, hogy ez egy szeretetteljes kapcsolat és, hogy ez neked tökéletesen megfelel. Pedig nincs így, és ezt te is tudod. Ismét megkérdezem. Kit akarsz becsapni?
Hiába űzöl hobbit abból, hogy belemagyarázol olyan dolgokat, amik nem léteznek, ne várd, hogy azt írjam, igazad van, mert nincs. Nem is ismersz minket. Szenvedély, meg vonzalom? Honnan veszed, hogy úgy élünk, mint az öregek? Mit kéne elmondanom azon kívül, hogy szeretem az embert, akivel vagyok?
Nem, nem mint egy barátot szeretek, vagy egy bálványt, hanem mint férfit, de nem gondoltam, hogy ezt külön magyarázni kéne. Mert nem egy öregemberrel élek, hanem egy vonzó, őszülő, ám életerős, jóízlésű 40-es férfival, akit mások is helyesnek tartanak. Mégis mit vársz, részletezzem a szexuális életünket, vagy hogy miért vonz még mindig? Komolyan nem értem, hogy hogy gondolod ezt a "leírom az egész életedet minden háttérismeret" nélkül dolgot. Nem megsérteni akarlak, de néhol hatalmas balgaságokat írsz.
válasza:Nem űzök én semmiből hobbit. A szemedet próbáltam felnyitni, nem sok sikerrel... Szépen kiragadtál 1 mondatot a válaszomból és azt próbáltad megcáfolni több mondaton keresztül. A többi mondatommal mi a helyzet? Már megint az megy, hogy saját magad csapod be. Úgy érzed egyenrangú társak vagytok? Akkor miért nem ülsz le vele megbeszélni ezt a gyerek dolgot? Miért törődsz bele abba, hogy neked soha nem lesz? Ő annyit mond, hogy nem nektek való, te meg befogod a szád és igazat adsz neki? Ne is haragudj, de ez olyan, mintha uralkodna feletted. Arról meg ne is beszéljünk most, hogy ezt mennyire megbánod majd később. Ez a kapcsolat zátonyra fog futni és nagy része lesz benne a gyerek témának is. A jövőre gondolsz? Gondolsz arra, hogy mi lesz 10-20 év múlva? Most még csak-csak elmegy ez a 15év korkülönbség. Viszont idővel egyre jobban ki fog ütközni. Te meg majd átkozhatod magad, hogy miért törődtél bele a gyereknélküliségbe. Ha nekem nem is, magadnak csak hiszel:
"Nem akarok a férjemmel kettesben megöregedni, nekem kell gyerek."
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!