Nem akarok a férjemmel kettesben megöregedni, nekem kell gyerek. Ezért rossz feleség vagyok?
Lassan 30 leszek, a férjem 44. Persze tisztában voltam a korkülönbséggel, mikor évekkel ezelőtt egymásba szerettünk és én tényleg mindent megtettem, hogy jól működjön a házasságunk, de egyre több barátomnak lesz gyermeke és gyakran ezzel is álmodom, hogy mennyire szeretnék én is.
Mikor még úgymond nem érezte öregnek magát egy gyerekhez, akkor én voltam túl fiatal. Most viszont már mindketten elértük, amit szerettünk volna és nekem nagyon hiányzik egy gyerek, mert természetes, hogy egy nő életében eljön ez az idő.
Arra hivatkozik, hogy fáradt és sosem tudna annyi időt szentelni a gyereknek, hogy elég legyen. És hogy miért nem elég Ő nekem, mikor jól elvagyunk? Egyre többször fordul meg a fejemben, hogy bármennyire is jól érzem magam vele, nem akarom, hogy gyerek nélkül öregedjünk meg és hogy ő beletemetkezzen a munkába előbb-utóbb és 10 év múlva egy befásult házaspár legyünk.
Emiatt rossz ember vagyok?
válasza:"62%-os, te nő vagy? Atyaúristen... Az ilyenektől kíméljem meg az élet:)"
Nő vagyok, igen.
Úgy látszik, meg fog kímélni- van olyan, akinek ez a hozzáállás tetszik, és Ő történetesen a párom. :)
Amúgy köszi az építő jellegű hozzászólást. Kár, hogy személyeskedő és értelmetlen.
válasza:Te is személyeskedtél a kérdezővel szemben:)
Amúgy nem a hozzáállásod, hanem a hárpia stílusod miatt írtam:D
válasza:Nagyon szépen írsz a férjedről, látszik, hogy egy intelligens, érzelmes nő vagy. Nagyon sajnálom, hogy ilyen helyzetbe kerültél, azért pedig nincs joga senkinek számon kérnie, amiért gyermeket szeretnél, hiszen egy 30 éves felnőtt nő életében már az a normális, ha megfordul ez a gondolat.
A férjed örülhet, hogy ennyire odafigyelsz rá, de nem hiszem el, hogy ő nem látja, hogy boldogtalan vagy emiatt.
Nem várhatja el, hogy hozzáöregedj és 29 évesen ott állj mellette lesve a kívánságait, 39 évesen ugyanúgy, megfosztva magad a legszebb dologtól, miközben ő öregszik, egyre inkább nem lesz kedve semmihez.
Nem mondta a kapcsolat elején, hogy soha nem akar, így nem várhatja el, hogy ebbe beletörődj. Ez szimplán nem fair.
válasza:1: A válaszaira való reagálás és az általánosítás nem személyeskedés. Az "Isten mentsen meg az olyanoktól, mint Te vagy." annál inkább.
2: Én nem érzem úgy, hogy hárpia stílusom lenne pusztán azért, mert nem írom körbe finoman a dolgokat és adagolom úgy, mintha nem lenne gond, hanem megpróbálok rámutatni-ha kell erőteljesebben, mint egyes óvatos, a kérdező lelkét féltő válaszolók.
De ugye ez szubjektív..
Én elfogadom a véleményedet, kedves 62%-os, de nem értek vele egyet, mert nincs igazad. Kiforgattad a mondataimat és akármit próbálsz belemagyarázni, nem állja meg a helyét, mert nem erről szól ez az egész. Nem fogom még egyszer leírni és nem is hiszem, hogy neked kéne bizonygatnom a magánéletem kiegyensúlyozottságát, azt, hogy szeretetteljes környezetben élünk vagy éppen, hogy miért szeretnék gyermeket.
Köszönöm, hogy hozzászóltál, de nem értetted meg a gondolataim lényegét, ezért nem szeretnék neked többé reagálni.
válasza:Én sem féltem a kérdező lelkét, már korábban kifejtettem, hogy milyen lehetőségei vannak.
Viszont egyet nem értek. Mi bajod van azzal a tanáccsal, hogy váljon el? Még mindig az a legjobb megoldás. Annak mi értelme, hogy ő enged és a férje mellett él boldogtalanul? Vagy te még mindig az ősi szabályok szerint élsz? A házasság szent és sérthetetlen, jóban rosszban, ásó kapa és a többi blabla?:D
válasza:Itt azért nagyon sokan természetesnek veszik, hogy ha az egyik fél akar gyereket, a másik meg nem, akkor aki nem akar, az az önző, a másikkal nem törődő, a csúnya, gonosz. Szerintem nem így van, az ilyesmi nem a másik ellen irányul, csak a két embernek teljesen más a célja és teljesen más az, amit fontosnak tartanak.
Sokan úgy látják, hogy ha az egyik fél akar gyereket, a másiknak kutyakötelessége vállalni, akár akarja, akár nem. Szerintem ez sem így van, nem kényszeríthetjük rá az akaratunkat a másikra egy ilyen döntésben.
Attól, hogy egyik akar gyereket, a másik nem, még egyikőjük sem rosszabb, vagy jobb ember.
De nem adhatok valakinek mintegy ajándékba gyereket csak azért, mert ő szeretne de ugyanúgy nem foszthatok meg senkit attól, hogy gyereke legyen csak azért, mert én nem akarok. Ezért van sokszor, hogy emiatt akár fel is bomolhat egy kapcsolat anélkül, hogy igazából bárki is hibáztatható lenne.
A 28-as válaszod alapján pedig nem úgy tűnik, hogy általánosítanál.
Ha azt személyeskedésnek veszem, hogy szerinted defektes vagyok, amiért foglalkoztat a gyerek téma és leírsz egy olyan gondolatot, hogy te nem azért szülsz majd, hogy ne unatkozz és hasznosnak érezd magad egyszer az életedben, akkor csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm, a bántás a te asztalod. Nem sértegetésért jöttem ide a problémámmal, az unatkozós dolog pedig inkább rád igaz, ha ennyire szórakoztat, hogy egy ismeretlennek taposs a lelkébe.
válasza: válasza:62-es egy idióta, kár vele foglalkozni.
Egyébként az kicsit más, hogy egy nő örök életére lemond a gyerekvállalásról, vagy egy középkorú férfi, akinek már volt ideje sikereket elérni félreteszi a saját érdekeit és elgondolkodik, hogy mitől tenné a feleségét boldogabbá.
Ha egy 25 körüli fiúról lenne szó, azt mondanám, hogy joga van kiélni magát, de egy 44 éves, akinek már kamaszgyereke lehetne és tudatosan választott egy fiatal lányt anno, ne legyen már ennyire önző, mikor egy gyerek érkezésével se kéne lemondania mindenről, ellentétben a feleséggel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!