Mi kell ahhoz, hogy valaki jó feleség legyen?

ez nem rossz kérdés!

engem is érdekelnek a válaszok,de írjátok oda hogy férfi szerint vagy nő szerint mi kell ahhoz!

már bocsi kérdező hogy beleszólok!

Ez egy olyan dolog, amire nincs recept. Abszolút személyiség és férfifüggő. Semmi értelme annak pl., ha te "játszod" a tökéletesnek tartott feleséget, ha belülről teljesen kiégsz, kiürülsz tőle, mert távol áll a személyiségedtől. Akkor mindent áldozatnak érzel egy idő után, és beadod a kulcsot... Arról nem is beszélve, hogy lehet, hogy a férjed sem egy mintanőt akar, hanem egy igazi hús-vér nőt, akit úgy szerethet, amilyen.

Ne kövess recepteket, hozd ki saját magadból a legjobbat, legyél jó társa és támasza a férjednek, akkor jó feleség leszel. :)

Ez az a kérdés, aminek százféleképpen neki lehet indulni, hogy aztán mégis rájöjjünk, hogy nem lehet jó választ adni.

Milyen a jó feleség? Neked jó lenne, neki talán nem. Akkor mégsem jó az a feleség? Azt könnyebb lenne talán megválaszolni, hogy milyen a rossz feleség.

Hogy mégis ki tudjak csikarni magamból valami érdemi választ: Az a jó feleség, aki mellett a férfi még évtizedek múltán is ott van. Mi kell ehhez? Erre nincs jó válasz.

Én nő vagyok,így a saját oldalamról tudom ezt elmondani.

Szerintem egy feleségnek tudnia kell összefognia a családot,mindennel tisztában kell lennie,hogy mikor hova kell mennie a családnak,a gyereknek.Tudnia kell egy alapszinten főznie,varrnia,takarítania,mivelhogy utóbbiakban a férfiak gyengébben (átlagot nézve).

Összeszedettség és határozottság fontos mindkét fél részéről,a ¸¸közös kassza˝ használata,a bizalom.Illetve ugyebár a lemondások.Mindkét félnek tennie kell a kapcsolatért,és ha gyerek születik,az apának és anyának egyaránt le kell mondania pár dologról,amíg a baba szoptatós,illetve még picike.Kölcsönös megállapodás és összebeszélés (kinek mihez van kedve,hová menjünk,hová ne menjünk,szóval ha a férj nagy mountain-bike-os de a feleség nem az,vagy éppen nincs hozzá kedve,akkor néha legyen az,amit a feleség szeretne csinálni,illetve fordítva) .

Szerintem egy jó férjnek tudnia kell a családjára időt szakítani akármennyit dolgozik (ez fordítva is igaz),tudnia kell egy alapszinten szerelni. (utóbbi hiánya gazdag családoknál elfogadott) Nem azt mondom,hogy ezermesternek kell lennie,de ha csöpög a csap,vagy eldugul akkor tudja már ,hogy mit kell csinálni.Nem jók a magatehetetlen,önállótlan férjek,akik mindig arra várnak,hogy a feleségük megmondja,hogy ő mit tenne a helyzetében,az ilyen papucsférjeket nem bírom.

Szerintem a megosztott munka,szabadidő,felelősség a legjobb.

Én ezeket így gondolom,de mivel gyerek vagyok,valószínűleg sokaknak másmilyen elképzelése van.

15/L

Én jó feleségnek tartom magam, bár nyáron házasodtunk, így igazából ez a házasság előtti időre is vonatkozik, hisz már akkor is együtt éltünk, sokminden nem változott, csak van papírunk róla.

Először is szerintem is jó, amit itt leírtak, hogy kell hozzá egy jó férj. Ha valaki hozzámegy egy olyan emberhez, akit nem is szeret teljes szívéből, vagy mondjuk szeretett, de elmúlt, vagy a férj egyre hanyagabb a házasság terén, vagy inni kezd, vagy bármi bármi olyan ok, ami miatt már nem az igazi a dolog, akkor a feleség sem fogja szívét-lelkét beletenni a kapcsolatba. Ez egyértelmű. Szóval ha megvan a megfelelő férj, akkor úgy gondolom, hogy minden jön magától.

Elsősorban szerintem a nő feladata összefogni a családot, a háztartást. Persze úgy gondolom, hogy mivel a nő is dolgozik (általában), ezért a férfitől is elvárható, hogy besegítsen a háztartásba. Ez viszont legtöbbször nem akaródzik magának a férjtől, viszont ha a nő megcsinálja a beosztást, hogy ma te mosogatsz, holnap én, hétvégén pedig együtt takarítjuk ki a nappalit, akkor minden gördülékenyen fog menni (már ameddig a férj ezekre kapható, mert ha már nem, akkor visszaugrunk a kommentem elejére, jön a hanyagság, ami hozza maga után a többi gondot). A nőnek sok gondot le kell venni a férfi válláról úgy gondolom, de nem szabad szolgává válni, mert akkor hamar elkényelmesedik a kedves.

A másik, amit nőként úgy gondolok, hogy alapértelmezettnek kéne lenni minden nő napjaiban, a saját magukkal való törődés. Szépnek, ápoltnak, csinosnak lenni. Ezzel persze nem arra célzok, hogy minden nap órákat töltsenek fodrásznál, manikűrösnél, és edzőteremben, vagy szoláriumban. Egy nő akkor is lehet ápolt, ha otthon a fürdőszobában magára szán 20-30 percet. A haját magának is moshatja rendszeresen, a bőrét szintén ápolhatja otthon, úgy, ahogy a körmét is. A csinosság sem feltétlenül azon múlik, hogy valaki nádszálvékony. Testalkathoz illően kell csinosan öltözködni. Ha valaki duci, nem jelenti azt, hogy nem csinos. Viszont ha elkeseredettségében szakadt, kinyúlt, 6XL-es férfipólóban kezd el járni, ebben megy le a közértbe, és ebben viszi a gyereket óvodába, akkor már nem csinos. Nem kell tűsarkakon tipegni, de ha a férjünk szemében hosszútávon is vonzóak akarunk maradni, akkor fontos, hogy mikor tükörbe nézünk, mi magunkat is vonzónak lássuk.

És most térjünk rá arra a két dologra, ami a férfit leginkább érdekli: a kaja, és a szex. Sokszor hallani, hogy egy férfihoz a hasán keresztül vezet az út. Ezzel szinte teljesen egyet kell, hogy értsek. Az én férjem is szereti, ha eléteszem a friss ételt minden nap. De nálunk van egy olyan szabály, hogy hétvégén segítenie kell, illetve ha este kíván meg valami olyat vacsorára, amihez pl. sok krumpli kell (pl. tócsni), akkor kimegy szépen a konyhába, megpucolja a krumplit, és néz rám szépen, hogy onnantól kezdve vegyem át a feladatot. Szerencsére nálunk ez működik, tényleg nem az van, hogy amit a kedves kiejt a száján, azt én rohanok megcsinálni. Együtt kell működni mindenben.

A szexhez nem tudok sokat hozzáfűzni. Ez vagy jó, vagy nem. Ha nem jó, nem érdemes házasodni. Ha jó volt, de elromlott, azt meg kell beszélni. Ha elmaradozik, szintén meg kell beszélni. Érdemes néha feldobni, ami úgy gondolom, szintén a nő feladata, hisz a férfi nem sok mindent tud tenni az ügy érdekében, viszont mi néha meglephetjük magunkat egy ultraszexi fehérneművel, aminek a párunk is nagyon fog örülni. Várhatjuk őt haza gyertyafényes vacsorával, habfürdővel, pezsgővel. Ezek ugye nem mindennapos dolgok, így ha néha bevetjük őket, akkor hoznak egy kis izgalmat az életünkbe, és nem válik rendszerszerűvé a dolog, hogy szinte már X-eljük a naptárba, hogy na, ma hétfő van, volt szex, kedden nem lesz szex, mert olyankor fáradt, stb. Hódítani kell, de ez oda-vissza működik. Ugyanúgy szerintem a férjtől is elvárható a kedvesség, nem csak a nőtől. A nő meg fogja hálálni a kapcsolatban azt, ha néha a férj egy szál rózsával állít haza, vagy csak a munkából hazajövet a kisboltban megveszi a kedvenc csokiját a nőnek.

Mindent összefoglalva ahhoz, hogy valaki jó feleség legyen, kell mellé egy jó férj. Amíg együtt tudnak működni a kapcsolatban, addig ezek a szerepek meg fognak maradni. Amint valami gond van, borul az egész. A házasság (és a párkapcsolat is, az együttélés) egy komoly munka, amiért két embernek kell megdolgoznia, hogy aztán sok boldogságuk származzon belőle. Én így gondolom, persze ez egy olyan téma, ahol mindenkinek eltérő a véleménye. Az enyém ez. Remélem tudtam vele segíteni.

Jó párkapcsolat elsősorban. Azonos értékrend, egymáshoz passzoló személyiség.

Engem utálna egy olyan férfi, aki konzervatív és szerinte a háztartás a nő dolga. A férjem meg szeret, mert szerinte inkább legyen kupi, de a lelkiek legyenek rendben. A háztartásba meg - feltéve, hogy mindkét fél dolgozik - nem "besegítenie" kell a férfinak, mert ez úgy hangzik, mintha a nő kizárólagos jogába pofátlankodna be. A háztartás két felnőttet tartalmaz, tehát közös. Nálunk kedv és ráfordítható idő alapján oszlik meg. Olyan nincs, hogy kiosztunk egymásnak feladatot, egyikünk se a másik főnöke.

Esetleg megkérjük a másikat, ha hamarabb ér haza, ő dobjon be egy mosást vagy mosogasson el.

Vagy ha egyikünk se ér rá, akkor megvár másnap is.

De a lényeg: hasonló értékrend, hasonló elvárások. Előfeltétele pedig a jó ember- és önismeret. Ha megvan, jelentősen nő az esélye a sikeres párválasztásnak.

Tudtam magamról, hogy férfias mentalitású, erős (néha túlzottan is) személyiség vagyok. Egy hasonló férfival megöltük volna egymást egy dominanciaharcban fél éven belül. A férjem férfihoz képest nőies mentalitású, alkalmazkodóbb. Viszont szüksége van valakire, aki néha átveszi a gyeplőt, mert ő nem szívesen veszi kézbe.

Mi ezért is passzolunk.

Ha vita van, akkor az nem katasztrófa, hanem lehetőség arra, hogy megismerjük a másik nézőpontját és kompromisszumra jussunk. Egyikünk sem szereti a szőnyeg alá söprést.

A világnézetünk is egyezik. Nincs vita se politikán, se társadalmi kérdéseken, se viselkedésbeli dolgokon.

azt hiszem a előző 2 tökéletesen összefoglalta a lényeget, örülök, hogy vannak még ennyi racionalitással megáldott nők.

Pontosan hogy ez attól függ kihez mentél hozzá, de akkor is kölcsönös kompromisszumkészség és kötelességtudat kell ehhez, van akinek megfelel a langyos vérmérsékletű lány van akinek nem, van akinek csak a barna jön be van akinek szőke, nem lehet személyre szabni, hogy mindenki szemében jó feleség legyél, nekem is csak idáig egy olyan volt akire azt mondtam volna hogy vele megöregednék szívesen. Hiába volt még egy rakat más amúgy jólelkű lány, számomra a pont jó összetétel benne volt meg, és még ez is változhat az évekkel.