Mik a legidegesítőbb szokásaik párotoknak, gyerekeiteknek, nektek?

30!

Ez nálam van így..:) Minden hivatalos dolgot én intézek, mert okosabb vagyok..Férjem mondta, de igaz.Ő túl bonyolítja..:)

Tuti biztos helyre rakom a dolgokat, mert ott biztosan meglesz..Aztán elfelejtem..Megkeresem, nem várom meg míg már nem aktuális..Közben mindenki szenilis, kivéve engem..:)

Sajnos, nem vagyunk tökéletesek..egyébkén se a mi, hanem a társunk idegesítő szokása volt a téma..:)

Nekem a főleg a hugommal vannak problémáim. 15 éves, és évek óta a "problémás tini-korszakban" van.

Mindenkit úgy kezel, mintha ő lenne a királylány, a többiek pedig az ő boldogságáért, kényelméért és jólétéért felelős férgek, akiknek nincsenek érzéseik. Persze mindenki hülye körülötte. Képes a 80 éves nagymamamámat ugráltatni minden kis apróságért, például hogy csináljon neki pirítóst, vagy kakaót, mert ő túlságosan elfoglalt a facebook-ozással, a nagymamám meg vezeti a háztartást, de annyira gondoskodó, hogy az egész napos rohanás után is a pihenőidejét képes rááldozni a hugom hülyeségeire. A hugom pedig ezt nem értékeli, és üvölt mindenkivel, követelőzik. Sosem köszön meg semmit. Nem lehet neki semmit mondani, mert már üvölt. Például képtelen bevinni a mosott, összehajtott ruhát a szobájába (persze mamám nem viheti be neki, mert senki nem léphet a szobájába), napokig a kanapén van, és ha kell belőle neki valami, azt az egyet elviszi, a többit otthagyja. Ha ilyenkor ezt megemlítjük neki, már üvölt, hogy "jól van b**dmeg, majd beviszem", de persze nem viszi. Minden ruháját levágja a szennyeskosár tetejére, azt is, ami pár percig volt rajta, mert lusta elrakni, ezért azt mondja, hogy koszos, és ki kell mosni. Üvölt, ha nincs kimosva a ruhája másnapra, pedig mosás után rakja szennyesbe, és üvölt, hogy ki-mit-hova rakott, pedig ő rakta valahova. A cipőjét mindig levágja a cipőspolc elé a nappali közepére, hogy keresztülessünk rajta, néha jön még ehhez a táskája és az edzőcucca. Az éjszaka közepén is csak a nagylámpával (plusz 1-2 kislámpával) képes számítógépezni. Mindig elhord mindennek, aztán ha kell neki valami, elfelejti, és jön jópofizni. Ha ő korán le akar feküdni, mondjuk 9 körül, ha nagyon korán kell mennie másnap, akkor én nem csinálhatok semmit a nappaliban, mert behallatszik hozzá és beszűrődik a fény, viszont én nyitott ajtónál alszom, mert hallanom kell, ha a kutyák ki akarnak menni. Ő pedig az éjszaka közepén is a nagylámpával gépezik, aminek a fénye beszűrődik hozzám, és úgy püföli a billentyűzetet, hogy úgy hallatszik, mintha ütvefúró lenne. Emellett simán képes kitrappolni, felkapcsolni a lámpát, nyitogatni a hűtőt és bekapcsolni a mikrót (miközben én alszom nyitott ajtónál). Ha programot szeretne anyával (akit szintén féregként kezel), és valamiért nekem is mennem kell, fel van háborodva és idegbeteg, de ha nekem van programom anyával, mindig bepofátlankodik.

A fürdőszobában mindent kivesz a szekrényből, és sosem rakja vissza, a használt vattát, fülpiszkálót, betétet, tampont(!) is otthagyja lerakva, pedig ott a kuka. A haját otthagyja a mosdóban, pedig tudja, hogy folyamatosan eldugul tőle.

Mindig megeszi az én kajámat is, persze csak az édességet, pedig ő is ugyanannyit kap, és ha szóvá teszem, kiröhög.

Ha nem jól sikerült az edzése vagy a meccse, nem lehet hozzászólni.

Mindig a kanapén hagyja a köpenyét, plédjét, és a rengeteg használt zsepijét. Plusz széttúrja az ágytakarót, és nem rak rendet maga után.

Mindig bekapcsolja a nappaliban a tévét, aztán elvonul a szobájába.

Ha bekapcsolom magamnak a hajvasalót, és hagyom melegedni, ő közben elkezdi használni és ha végez, kikapcsolja, pedig tudja, hogy én kapcsoltam be magamnak.

Mindig hagy egy szepit a szennyesében, így minden ruhánk tiszta szöszös tőle.

Folyamatosan elmondja, hogy milyen ronda vagyok, milyen szar a hajam, hogy meghíztam (pedig nem...).

Megkérdezi, hogy tetszenek az új ruhái, akkor muszáj véleményt mondanom. Ha viszont magamtól mondom, hogy ez meg ez nem jó párosítás, üvölt, hogy szarik a véleményemre.

Azt hiszem, a hugomról most ennyi, de van még pár egyébként :)

Anyám néha úgy próbál viccelődni, hogy nem jön össze, például akkor, amikor síkideg vagyok, vagy olyanokkal, amikkel nem kéne, és többszöri kérésre sem hagyja abba, ilyenkor játsza a hülyét, persze amúgy nem az. Erre ideges leszek, bunkón szólok, erre megsértődik. A barátaim, munkatársaim körében folyamatosan képes beégetni. Ha kint hagyom a koszos táskám a nappaliban, simán bedobja a szobámba a tiszta ágyneműmre, neki viszont sok cucca van, amit a nappaliban tárol ronda zacskóban látványos helyen.

Az ebédlőasztalra pakolja a táskáját, postát, mindent, de csakis az én helyemre, így nem férek oda.

Már nagy nehezen megtanulta, hogy kopogjon, de van, hogy már nyitja is az ajtót közben, vagy ajtónyitás után kopog. Nemrég még fel volt háborodva, hogy hogy várhatom el tőle a kopogást a saját szobámban.

Nagymamámmal bonyolult a helyzet, mert idős már, és nekem sokkal türelmesebbnek kellene lennem, de nem tudok. Ő sosem kopog, csak feltépi az ajtót.

Rosszul hall, de van, hogy nem mondja, ha valamit nem hallott, csak próbálja kitalálni magától, ebből meg nagy felfordulások vannak.

Ha megkérdezek tőle valamit, hogy hol van, rögtön pattan fel akár ebéd közben is, hogy megmutassa, pedig csak el kéne mondani.

Hugomnak mindent megcsinál első szóra, amit nem kéne.

Elfelejt dolgokat, mindent rögtön fel akar takarítani (például az utolsó falatot eszem, de ő már veszi el a tányért, hogy mosogassa el).

Naponta száztizenötször megkérdezi, hogy mit szeretnék enni.

Ha egyszer valamit megeszek, mindig vesz egy csomót belőle. Ha pedig egyszer nem kívánok valamit és nem eszem meg, nem csinál többet, és hallom, ahogy mondja anyámnak, hogy azért nem csinált olyat egy ideje, mert én utálom és nem eszem meg soha.

Mindenkit ki akar szolgálni és úgy viselkedik, mintha a cselédünk lenne.

És most én jövök:) Türelmetlen és bunkó tudok lenni azokkal az emberekkel, akik nem érdemlik meg. Nem bírom elviselni az emberi butaságot. A saját szobámban nem tartok rendet, csak a ház többi részében. A szobámban viszont szanaszét vannak a ruháim, szennyes és tiszta egyaránt. Ha már nem fér a számítógép tetejére, felváltva van a széken és az ágyon. A bögréket és poharakat is a polcomra gyűjtöm, 1-2 naponta viszem ki a mosogatóba. Az állatok takarítását (madárkalitka, akvárium, kertben kutyaszarszedés) folyamatosan halogatom, amíg már nagyon gáz lesz a helyzet. A nappaliban és a fürdőben viszont elvárom, hogy mindenki pakoljon el.

Most így ennyi jutott eszembe.

Egyébként a hugomon kívül mindenkit nagyon szeretek, nagy ritkán még őt is egy kicsit...:)