Én reagálom túl?
1: nem viszi le a szemetet
2: képes elnézni h egész nap alig eszem, de nem kedveskedne annyival h legalább hozzon 2 kiflit a ki boltból reggel.
3: van h beszélek vele és ő tv-ik közben és már nem figyel arra amit kérdezek
4: este mikor haza jön, ad puszit a kicsinek, játzsik vele de megint csak bele merül a tv- ésbe észre sem veszi h a kicsi már nem figyel a kezében lévő tárgyra mással játszik de ő még rázza neki
5: 12 órákat dolgozik naponta, semmit nincs itthon - nekem nagyon hiányzik - mikor meegkérem jöjjön el téppénzre 2-3 napra h együtt lehessen a család azt mondja h nem akar játszani az állásával ezért nem jön el.
Ez sokaknál van így vagy csak én érzem h ennyit már nem bír egy nő a gyereknevelés és szokásos háztartás vezetésen mellett?!
Nyavalyogsz, ennyi.
A gyereket meg elkényezteted, akkor ne csodálkozz, hogy nem tudsz megmaradni tőle.
A javulást csak magadtól várhatod. Tegyél valamit érte!
Magadra!
Magadra számíts!
És ez már így is marad.
A gyerek fog most már számítani Rád.
Meg kell oldanod!
A háztartást is, a bevásárlást, a gyerek dolgait, a kapcsolatotokat.
Ne várj irreális dolgokat, nehéz dolog a gyerekvállalás, és nem is lesz könnyebb vagy 10 évig.
Ez van!
Legyél önállóbb és erősebb, máshogy nem fog menni!
Látom nagyon szélsőséges itt az észt osztó közönség :o( Talán tetesd át a kérdést a babák témakörbe, ott talán megértenek.
1. Szülés után elképzelhető egy erős depresszió. Nálam is volt, tudtam róla, de nem hangoztattam. Így persze nyilván mindenre sokkal érzékenyebb az ember.
2. Jaj de jó, hogy itt is a szuperanyuk vannak szupergyerekekkel, akik prímán vezetik a háztartást, csinosak, szexik, kipihentek, vidámak. A férjük cukimumki, segít, a baba is nagyon édi, nem sír, és egész nap elvan magában.... Hát, asszem ilyenből van kevesebb. Akinek ez jutott, az örüljön. De bizony a keserű tény, hogy sok baba hasfájós, és ölbebaba lesz, lehet cipelni egész nap, hogy ne szirénázzon- és így ne idegesítse vele apukát, aki ugye fáradt, mert ledolgozott 8 órát. Anyuka 24 órás "ügyelete" egy szülés utáni depresszióval, az persze normális, meg ugye szíve vágya teljesült egy babával, és nincs is más feladata, csak boldognak lenni.
Még egy keserű igazság: Szül az ember lánya, boldog, igen, erre vágyott világ életében. De azt bizony egyetlen, hasonlóan "boldog" anyuka sem hangoztatja, hogy semmi nem olyan, mint ahogy megálmodta; senki nem beszél hónapokig tartó átalvatlan éjszakákról, a magányról, a depresszióról, és arról, hogy apuka bizony nem minden esetben tud mit kezdeni egy újszülöttel, lévén nincs nála anyai ösztön.
Na, most jó sok mindenkinek beletaposok a lelki világába, és lehet hőbörögni, hogy persze hány meg hány nő nevelt már fel gyereket, vezetett háztartást, és mégsem nyavalygott. Elárulom, nyavalygott. Csak belül, saját magát felőrölve, és csendben várta, hogy jobb legyen.
Lepontozás ide vagy oda, én megértelek, Kérdező, de most sajnos türelmesebbnek kell lenned. Úgy 1,5-2év múlva változni fog minden, hidd el.
Eszméletlen, hogy tudják a nők sajnálni magukat, és szidni a férjeiket... Döbbenet, komolyan.
Mondom ezt úgy, hogy én is nő vagyok.
Érdekes, azért még nem nagyon hallottam férfit nyivákolni, hogy 12-14 órákat dolgozik... Lehet, azért nem ír ide, mert nincs rá ideje, ellenben a Kérdezőnek pl. van... Elgondolkodtató...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!