Miért nem 18 éves korban van keresztelő?

Ez jó kérdés. Én úgy tanultam, hogy annak idején, az ősegyházban kizárólag felnőtt embereket kereszteltek, addigra lettek "érettek" arra, hogy saját akaratukból vallják a hitüket.

Különböző okokból kifolyólag engem a szüleim nem kereszteltek meg. Sokáig nem is törődtem vele. Aztán úgy alakult az életem, hogy fontossá vált számomra, hogy katolikus hitű legyek. Így 30 éves fejjel jártam el katekumenátusra és kaptam meg a szentségeket. Nem bánom, hogy így alakult, ennek ellenére a fiam 3 hónapos volt, amikor megkereszteltettük.

Kedves Kérdező! Én írtam, hogy nem volt hátrányod belőle.

Szerintem ez válasz a kérdésedre, ugyanis Te a keresztelést kérdezted, nem pedig az utána következő vallásos neveltetési tortúrádat. Erről előtte nem tettél említést. Engem is babakoromban kereszteltek, 13 évesen jártam hittanra, 14 évesen konfirmáltam, ami nem tetszett az akkori szemellenzős pártb.i osztályfőnöknőmnek, sőt emiatt számos alkalommal keresztbe is tett nekem, mégsem érzem úgy, hogy ez káromra vált volna. Nem vagyok templomjáró ember, bár hitem az van. Olyan, ami nem szorítható bele vallásos keretekbe. Senki nem is várja el tőlem. Felnőttként a magam útját járom.

A szüleid választhattak volna más olyan iskolát is, ami nem felelt volna meg neked. 14 évesen mindenképp nehéz a döntés, hogy hová menj továbbtanulni. Így nem vagyok benne biztos, hogy te jobbat tudtál volna. A lényeg az, hogy ehhez nem sok köze van a KERESZTELÉShez.

Kedves kérdező!

Abszolút átérzem a helyzeted. Nekem még most is 20évesen! muszáj templomba járnom minden hétvégén és az ünnepeken. Elhiheted, hogy mennyire utálom az egészet. Képmutatás, semmi más. Nálam annyit sikerült elérni a misére járással és a 8 évi hittannal, hogy nem érdekel az egész.

Hogy a kérdésedre is válaszoljak: szerintem azért nem 18 éves korban van a keresztelő, mert nem sok 18 év feletti keresztelkedne meg önként. Az emberek nem annyira szűk látókörűek, hogy vakon elhiggyenek mindent, amit mondanak nekik. Tudják a papok is, hogy a bérmálkozók 90%-a utána még a templom közelébe se fog menni,mert aki eddig se járt azután még úgyse fog. De megbérmálják őket, mert kihalna az egyház. Nem lennének "hívő lelkek".

Abszolút egyetértek a kérdezővel. Engem (30) és öcsémet nem kereszteltettek meg, úgy gondolták,majd eldöntjük mi. Kisiskolásként a világon a legjobban szerettem volna, ha járhatok templomba, full katolikus kis falu, az egész osztályban én voltam az egyetlen "pogány".Igazából soha nen volt hátrányom, nem szekáltak, csak nekem volt rossz, mikor mindenki ment hittanra, én meg egymagam haza.

Most, felnőtt fejjel viszont már tudom, hogy nem akarok keresztelkedni,mert nem hiszek.

A férjem csládja katolikus (bár nem járnak sűrűn tempomba,de mindig megkapom, hogy nem volt templomi esküvőnk, pedig az az igazi), ennek ellenére a férjem elfogadja, hogy nem akarok keresztelkedni, és a gyerekeket is megkíméljük.

Ninuminu

A válasz megírásának időpontja: ma 14:24

wikipedia:

"Magyarország legtöbb egyházmegyéjében hetedikes, nyolcadikos korban részesítik a felkészült fiatalokat a bérmálás szentségében,..."

attól függ, ki hány éves hetedikes korában. én 13 voltam. :P

Miért?

Mert az egyház hatalomra törekedett és törekszik, de ahhoz tömegbázis kell. A kicsi korban való keresztelés meg olyam, mint a kommunizmust építő nagy szovjet szocialista köztársaságban volt a szülőszobán anyájából kipottyant gyerek "futószalagra tétele": ez már a mienk!

Nem kötelező csecsemő korban keresztelni, ismerek olyan felnőttet, aki már több gyerekes apuka volt, amikor megkeresztelkedett.

Sokan hagyománynak tekintik a keresztelést, másoknál családi elvárás, akik tényleg komolyan gondolják, az sajnos a töredék. Nálunk anyu mondjuk komolyan gondolta, de családi elvárás is volt az ő oldaláról, apámnak inkább hagyomány, és bár jár templomba, de képmutató. A keresztszüleim semmit nem foglalkoztak a hitemmel, anyukám öccse és húga, nos, mi Pesten éltünk és élünk azóta is, anyu öccse maradt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a húga pedig sokáig Debrecenben élt, majd kikerült Svédországba. Szóval fizikai távolságok is közrejátszottak, de hogy mennyire volt nekik komoly, hogy mit vállalnak, azt nem tudom, de nem nekik köszönhetem a hitemet, hanem plébániánk ifjúsági-gospel kórusának, ahol már 10 éve énekelek. Csak ők több okból se lehettek keresztszüleim, hiszen sokan közülük az én korosztályom, másrészt engem még rendszerváltás előtt kereszteltek, és akkor a rendszer miatt máshova jártunk templomba, szóval nem is ismertük őket sokáig.