Mi a véleményetek és mi lehet a baj?

Nos nem is tudom hol kezdjem. Észre vettem magamon már kis koromban hogy nincsenek érzéseim nincs olyan hogy szeretet, hogy gyűlölet hogy együttérzés, öröm semmi. Teljesen semleges vagyok mindig egyhangú nem tudok semmit kimutatni. Ha olyan esemény történik aminek örülni kell persze vigyorgok, de nem érzek belülről semmit semleges. Olyan mintha már meghaltam volna belülről. Kis koromban sok csalódás ért, sokat piszkáltak, csúfoltak és azóta van ez. Úgy gondolom ez így nincs rendben de tényleg bármi történik ugyan azt a semmit érzem. Nagyon magányos vagyok, de szeretek egyedül lenni ha egy ember közeledni próbál felém vagy lány akkor egyből eltaszítom magamtól még pedig azzal hogy bunkó vagyok szándékosan. Sok ember van aki szeret és hiányol hogyha sokáig nem lát stb. Szeretnék kitörni ebből szeretném ha lehetnének barátaim úgy mint másnak, ha lenne egy barátnőm akit tudok szeretni.