Meghalt apukám.13 éves vagyok, hogy tudnám könnyebben feldolgozni?
Viszonylag röviden leírnám az előzményeket tömören, előre köszönöm ha végig olvassátok!
Apukám és Anyukám (apu haláláig) 1 hónapja már elváltak. Apukám nem volt az a minta apa, mindennap megkaptam tőle hogy patkány vagyok...A lényeg, hogy depressziós és bipoláris zavaros volt. Nehezen viselte, gyenge volt lelkileg ahhoz hogy felépüljön. Egyik nap apu anyukája (mamám) benyitott apu lakásába, és aput egy matracon látta fekve, vért hörögve. Még élt. A mentők bevitték a kórházba, gyógyszer túladagolás. Nem akart meghalni, mert akkor bezárta volna a lakása ajtaját. Ránk (anya, én, öcsi) akart ijeszteni, hogy vegyük észre. Sikerült. Azt tudni kell, hogy apunak nagyon erős szervezete volt, mindent túl élt. Úgy volt, hogy felépül, amellett hogy a kórházban kiderült: lázas, tüdőgyulladása van, az agyalapi mirigyén egy daganat található és van érelmeszesedése. Ez megdöbbentett mindenkit, apu soha nem törődött az egészségével. Úgyvolt, felépül, szinte csoda volt az orvosoknak is, másnap már kinyitotta a szemét. 3. nap akartam menni én és öcsém is a kórházba megnézni aput, mivel nem akartam őt csövekre kötve látni. És mikor már a kocsiban ültünk, megszólalt anyu telefonja, mamám volt az. Tudtam a hangokból hogy apu meghalt. Tüdőembóliában. Elvileg, de azóta sok minden kiderült, lényegtelen.. A történet: apa megtudta hogy aznap látna engem és öcsit is, ezért megakart fürdeni. Természetesen ezt nem szabadott volna, de ő nem akarta hogy koszosan lássuk. Kiment katéterrel a zuhanyzókhoz, ott sokott kapott, 30 percig élesztették újra, de kész. Itt hagyott engem mint a 13 éves lányát, öcsémet aki csak 8 éves, 8 évig ismerte az apját. Én hálás vagyok hogy legalább 13 év emlékem van apuról. Többségében rossz, de ha ezeket leírom hogy mik történtek velem, nagyon hosszú lett volna. A temetésen 400 ember volt ott, olyan fájdalmat, mint ott még addig soha nem éreztem. Nem láttam a sírástól, hörögtem, majd mikor meglehetett aput nézni, megláttam az arcát, és összeestem. 3 hónap telt el, de hetente egyszer sírok és tartok egy megemlékezést magamban, így egy hétre jobban leszek. Segítsetek kérlek, bűntudatom van, múltkor majdnem megvágtam a karomat.. Anyu egyedül van, engem és anyut az egész család (apa felőli) utál. R*bancoznak, mindennek elhordanak. Nekem ez sok. Nem bírom ki így félárván. Ha belegondolok hogy öcsi csak 8 éves, sírás közbe elkezdek fuldokolni. Járok kineziológushoz már 6 hónapja. De havonta egyszer. Ez kevés. Mit tudnék tenni.. Akik ezt átérzik, segítsenek hogy dolgozzam fel, hogy gondolkodjak. Ha valaki nem érti a történetet írja meg itt, és hozzászólásba kifejtem. Bocsánat ha vannak benne hibák, de ezt nagyon nehéz volt nekem leírni. 13L
Sajnos nem tudok sokat segíteni, de átérzem a helyzetedet, és tényleg, nagyon sajnállak titeket.
Emberismereteim és minimális élettapasztalatom alapján csak annyit tudok tanácsolni, hogy ne tégy semmi olyat, amivel mások helyzetét rosszabbá teheted. Ezalatt azt értem, hogy még csak fontolóra se vedd, hogy bármi kárt teszel magadban. Nem lesz könnyű a következő néhány éved, de ha kitartasz, közben segítesz a családodnak ahol csak tudsz (nem nagy dolgokra gondolok, csupán arra, hogy ne tegyél semmi olyat, ami miatt veszekedned kéne az anyukáddal, inkább segíts neki ahol csak tudsz), akkor végül túl tudsz rajta lépni. Az új barátok keresése is sokat segíthet, a lényeg, hogy legyenek melletted olyanok, akik nem hagyják, hogy a depresszió eluralkodjon rajtad. Lehetőleg tölts minél kevesebb időt egyedül, és ne gondolkodj sokat a dolgon.
Légy erős.
Részvétem, és őszinte sajnálatom.
15/F
válasza: válasza: válasza:Ne kinezológushoz járj, hanem egy jó pszichológushoz. Ő valóban segíthet feldolgozni a gyászt, de kinezológus nem. Csak divat hozzájárni. Amit írtál, abból az derül ki, hogy nem csak a gyász miatt vannak problémáid, hanem már az előtte levő dolgok miatt is. Ehhez pedig szakorvosi segítség kell, nem csodadoktor.
Arra gondolj, hogy apukád szeretett benneteket, még ha nem is volt mindig jó apa! Ha nagyon rossz lett volna, akkor most nem hiányozna neked.
Az pedig nem feltétlen igaz, hogy azért adagolta túl a gyógyszereit, mert rátok akart ijeszteni! Ha volt otthon ennyi gyógyszere, akkor talán tudott a daganatról! De talán nagy fájdalmai is voltak, és nem akart tovább szenvedni.
Bűntudatod pedig ne legyen. Gondolj arra, hogy neki így a jobb. Megszabadult nagyon sok szenvedéstől, ami pl. a daganatos betegséggel járt volna.
válasza: válasza:Sokkal többet törődj az öcséddel mint eddig. És tényleg járj el barátokkal, beszélgessetek, ne csak magányosan őrlődj. magadat ne büntesd, ne okozz fájdalmat, ettől nem lesz jobb.
Ha végképp nem bírod akkor pszichológus. Figyelj arra, hogy ne legyél depressziós (nem nevetsz semmin már, nézed a falat naphosszat) ha igen, menj szakemberhez. És mint mondtam próbáld támogatni az öcsédet, neki talán még rosszabb mint neked
válasza: válasza: válasza:eszméletlenül sajnállak, könnybe lábadt a szemem. mindenek ellenére te vagy hármótok közül a legerősebb, s támogasd anyukádat, s ami mindennél fontosabb, támogasd az öcsédet, s a bánatot, gyászt amit érzel, alakítsd boldogsággá, szeretetté s öntsd testvéredbe.
magadat ne okold, te nem tehetsz erről a helyzetről.
óriási erőd van, többet átéltél 13 évesen mint a felnőttek 90%-a egész életében.
hatalmas tisztelet!!
20 f
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!