Van olyan családtagod, aki vonat alá ugrott? Hogy tudtátok feldolgozni?

Kedves első! Jó b*nkó vagy!

Történetesen az én nagypapám vonat alatt lelte halálát, igaz nem önszántából, de a lényeg ugyanaz. Nagyon szerettem, mert a nagyszüleim neveltek fel. Jövő februárban lesz 6 éve.. egyedül sosem tudtam volna feldolgozni, de szerencsére volt segítségem! Már eljutottam oda, hogy tudok úgy rá gondolni, amilyen életében volt, és nem olyan képek jutnak eszembe, hogy nézhetett ki a vonat alatt.. szörnyű volt, évekig nem tudtam normálisan rágondolni.. De kaptam szakmai segítséget, úgyhogy most már jobban vagyok. Persze néha rám tör a sírás, mert hiányzik nagyon, és rettentően sajnálom, hogy nem ismerhette meg a dédunokáját, aki sok mindent örökölt tőle..

Egyébként szerintem feldolgozhatatlan, de meg lehet tanulni együtt élni ezzel.

Kedves első, te sem vetted a fáradságot, hogy utánanézz.

Magyarországon évente körülbelül százharmincan ugranak vonat elé, s bő többségük bele is hal.

Nem családtagom, de két jó ismerős is. Egyikük meghalt, a másikuknak mindkét lábát amputálták.