Kedves Olvasók! Önök szerint normális amit a párom csinál? Ő azt állítja, hogy igen de én szerintem pedig túlzások sorozata. Nem tudom, hogy mit tegyek, elhagyja ezért a problémáért hogyan orvosoljam?

25 éves vagyok a párom 30.3éve együtt élünk, előtte a barátom édesanyjával élt együtt. Eleinte a jól kijöttem anyóssal, bár mindig furcsáltam, hogy valamelyik gyerekét szídja, éppen az volt a jó aki a pénzt adta neki. Ugyebár nem dolgozik 15 éve az anyuka. El kell mondanom, hogy a párom édesapja meghalt és így azEl kell mondanom, hogy a párom édesapja meghalt és így az ő nyakába szakadt a család. Telt múlt az idő úgy döntött a párom, hogy hozzám költözne, ideje lenne külön életet élni. A külön élet számára azt jelentette, hogy mindennap hazajárt anyukához ebédelni (hozzáteszem mindennap főztem! ) havi összeget adott neki (nem20ezer forintot azt azért megmondom), de a mama még így is elégedetlen ésráadásul engem is elkezdett kóstolgatni a párom füle hallatára. Ilyenekre gondolok, h. maradjak csendbe mert annyi eszem van mint a 13éves unokájának, hogy nézek ki, milyen görcs vagyok (58kgvagyok szerintem az nem görcs) oldalakat írhatnék még. Én úgy gondoltam, hogy ráhagyom ezeket a dolgokat, mosolyogtam magamban, de egy valamit nem tudok lenyelni a mai napig. Hogy a barátom nem állt mellém, nem azt várom, h. összevesszenek, csak, hogy mégis. Ne sértegessék az ő kedvesét. Mára a dolog annyit változott párom és köztem hatalmas veszekedések árán (mamának volt igaza mindenbe), pénzt már nem ad, heti 3-4szer megy, otthon eszik, de még mindig nincs egy közös7végénk, mert oda kell menni, mert ha nem megszólják, és soha nem mer nemet mondani. Volt olyan is, hogy a közös ebédünket mondta le a párom, mert az anyja tel. -on programot szervezett neki és nem mondta, hogy anya, most nem majd máskor, rögtön akkor ment és ordított velem, hogy én ne ellenkezzek mert az a dolgom, hogy vele együtt működjek. Önök szerint eltúlzom? Én annyira utálom már a családját! Hogy tervezzek így vele babát? Attól tartok állandóan az lenne, hogy beleszólnának a gyereknevelésembe, idejárnának minden hétvégén és nem mondhatnék nemet mert a barátom nem ért meg! Pedig az anyjától kérnék utoljára tanácsot gyereknevelésbe, mert sajnos párom testvérének a gyerekét ő nevelte és kezelhetetlen, mocskos a szája. Arról nem beszélve, hogy ő hogyan kommunikál velünk, de rám sem szabad szólni, mert fogadjam el, hogy ő ilyen! Szerintetek?