Szerintetek normális vagyok?
Sajnos 2 éve depressziós lettem.
Nem nyafogtam, meg kitaláltam, nem is szimuláltam, hanem ez egy igazi depresszió volt.
Orvoshoz jártam, pszichológushoz, gyógyszert szedtem, és iszonyú rosszul voltam.
Konkrétan meg akartam halni, semmihez de semmihez nem volt erőm, ahhoz sem, hogy felkeljek.
Előtte rúgtak ki, ez váltotta ki a depressziót.
Utána munkanélküli lettem, de aztán másfél évig nem volt állásom.
Most már jól vagyok, dolgozom is, minden oké!
VISZONT nem tudok megbocsájtani a környezetemnek!
Konkrétan a páromnak és a családomnak.
Abszolút nem hitték el, hogy tényleg beteg vagyok, hogy nem szimulálok, vagy nem büdös a munka, hanem valóban meg akarok halni.
Én ezt nem mondtam, de aki nem vak, annak látnia kellett, hogy iszonyú rossz állapotban voltam.
Olyan sovány voltam, hogy iszonyú, alig ettem, alig beszéltem, aludni nem tudtam, vergődtem éjszakáról éjszakára, úgy ébredtem, mint akit agyonvertek, pokol volt az éjszaka és a nappal is.
És nem hitték el!
Állandóan sértegettek, hogy "ingyenélő, semmirekellő, lúzer, senki", és még sorolhatnám...
A párom végignézett rajtam, és azt mondta: "Nézz magadra, ezt a semmirekellő lúzert!!!", nem akarnám részletezni, de ilyen kaliberű társalgás ment, szinte naponta.
Kijöttem a bajból, a saját erőmből, de ez a tüske bennem maradt!
Nem tudom elfelejteni, hogy akkor, amikor a legnagyobb bajban voltam így bántak velem!
Tényleg majdnem öngyilkos lettem, és NEM HITTEK NEKEM!!!!
Szerintetek normális vagyok, hogy ezt nem tudom elfelejteni, vagy megbocsájtani?
Én vagyok a rossz ember, amiért nem tudok megbocsájtani, vagy ez valahol normális?
Nem tudom, hogy mit gondoljak magamról!
Sz.ar ember vagyok, mert már nem tudok úgy állni hozzájuk, ahogy a betegségem előtt?
Csalódtam bennük, vagy nem is tudom...
Valami megszakadt bennem, már nem tudok úgy rájuk nézni, mint régen.
Szerintetek ez normális?
válasza:Én is voltam pánikbeteg, tehát tudom milyenek ezek a betegségek. Sajnos az emberek nagy többsége, aki nem tapasztalta saját bőrén az ilyen dolgokat, nem hiszi el. Én is, hogy már pár éve kint vagyok belőle, sokszor magam sem hiszem el, hogy nem tudtam előbb kijönni belőle, pedig tudom, hogy tényleg nagyon rosszul voltam én is. Pont ez a baj, hogy ilyenkor az ember beteg, ez maga a betegség, hogy nem tudsz kijönni belőle.
Megértelek teljesen, megértem a dühödet. Nekem sem hitt mindenki még családon belül sem.
Nem tudják mi ez, ezért nem hittek neked, ők ezt el sem tudják képzelni.
De párod azért kitartott melletted? még ha időnként voltak belőle viták, fejedhez vágott rossz dolgokat.
Túl kell magad tenned, hogy ez volt, ez a múlt, rossz volt, de már jó, kezdjenek ők is és te is tiszta lappal. Ezt tudom tanácsolni, ha továbbra is szeretnél pároddal maradni és amúgy más dolgok jól működnek.
válasza:Igen abszolut normàlis a reakciód.Szégyelje el magát a férjed, hogy igy beszélt veled, vagy bárki én sem bocsájtanék meg. Na ilyenkor mutatkozik meg, hogy ki az aki szereti a másikat!
Most viszont nagyon vigyázzál az egészségedre és ne emészd magadat, hogy milyenek voltak veled.
Megtudtad, hogy ennyit érsz a szemükbe, de tedd tul magadat rajta.Nehogy ujra visszaessél, a sors mindent megold!
válasza: válasza:"Nézz magadra, ezt a semmirekellő lúzert!!!"
Jóban,rosszban,ugye?
Szerintem az a nem normális,ha ezek után még együtt vagy ezzel az emberrel,ha ne adj Isten,valami súlyosabb betegségben szenvednél,így számíthatnál rá?
válasza: válasza:Én azt nem értem, hogy a párod miért a párod még mindig?!
Egyébként ez nem olyan nagyon ritka eset, általában a depressziósokat körberöhögik, méghozzá azért, mert azt hiszik ők hasonló helyzetben nagyon bátrak lennének. De általában ez nem igaz.
Én megpróbálnék megbocsájtani, de nem miattuk, hanem magam miatt. A harag nem azt emészti akire haragszanak, a megbocsájtás viszont azt erősíti aki megbocsájt.
válasza: válasza:Átérzem, amit írsz! Nekem is azt mondogatta a férjem a pánikrohamaimra, hogy hiszti, amikor meg 6 hónapig orvostól orvosig jártam és két hasi műtétem is volt, akkor meg azt mondta, hogy én ezt élvezem... (utólag derült ki, hogy bele is halhattam volna a dologba).
Nos, bennem is nagyon nagy tüskét okozott! De a saját példám alapján úgy gondolom, hogy aki így áll hozzád, azzal más területen is gondok vannak, ez csak egy probléma a sok közül.
Nálunk legalábbis így volt. Mi emiatt válunk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!