Kedves Olvasók! Önök szerint normális amit a párom csinál? Ő azt állítja, hogy igen de én szerintem pedig túlzások sorozata. Nem tudom, hogy mit tegyek, elhagyja ezért a problémáért hogyan orvosoljam?

menekülj amig nem késő...

az én történetem:

Anyuka nagyon kedves volt, normális kapcsolatnak tünt... aztán összevesztek a jelenlétemben azon hogy a fia nem ad neki több pénzt (40et hazaadott hónap elején az anyja még 40et akart) a veszekedés végén már az exbarátn is előjött (gondolom hogy nekem szarul essen a dolog) a vége az lett hogy a fiú mehetet albérletbe...

ám utána is meg volt a pénzkérés meg a nyalizás (ha meg nem adott a szép szóra akkor jött a hülye gyerek minek szültelek meg stb- amire anyuci pici fia mert jaj a mama nem szeret egybl nyitotta a pénztárcát...) és persze anyukának volt mindenben igaza még akkor is ha azt mondta zöld az ég... plusz anyuci véleménye számított mindenben, mindenben ki kellett kérni a véleményt még akkor is ha más már szolgált megoldással rá...

a vége az lett, hogy már velem is kezdett úgy viselkedni mint egy 5 éves gyerek: kész volt az ebéd, nem az hogy szedne magának, hanem nekem nyaffogot hogy szedjek neki - és inkább nem evett ha nem szedtem neki...

Szia!

Voltam ilyen helyzetben. Gondolom, megpróbáltad már megbeszélni a dolgot a családdal, és nyilván nem sikerült, ha ide írtad a kérdést. Itt alapvetően 2 dolgot tehetsz, küzdesz, vagy elvonulsz. Én mindkettőt végigjártam.

Ha küzdesz, az hosszú lesz, kemény, ki fogja csinálni az idegeidet. Az sem mindegy, hogy csak a mamával, vagy a pároddal is küzdesz, mert kettő ellen semmi esélyed.

Ha elvonulsz, azt gyorsan, kíméletesen, és fájdalommentesen tedd meg, és mindenképpen közöld a pároddal, hogy tanuljon belőle, a következő párkapcsolata ne itt csússzon el.

Sok sikert! Kitartást!

Elég egyhangú a vélemény.

Azt írtad: " Én is úgy érzem,hogy ez nem teljesen normális."

Itt a többség NEM ezt mondta, hanem azt, hogy ez teljesen nem normális.

Szerintem se, hagyd a csudába ezt a kölyköt, mindegy hány éve született, olyan 16 körül megállt.

Barátnőmnek is ment már tönkre kapcsolata emiatt, és nekem is. Hadd írjam le, hogy lásd:

Én párommal 22 évesen jöttem össze, ő akkor volt 23. Nálunk anya sose szólt bele semmilyen módon se a kapcsolatainkba, sose voltunk korlátozva, akkor alhattunk párunknál, amikor akartunk, az egyetlen kikötés csupán az volt, hogy szóljunk, hol vagyunk, és ha hív minket, vegyük fel a telefont.

Párom ellenben csak heti pár órát lehetett nálunk, időre haza kellett érnie, együtt alvásról szó se lehetett. Egy ideig elnéztem, mert úgy voltam vele, hogy másoknál más a szokás, de pár hónap múlva betelt a pohár. Untam, hogy egy 23 éves felnőttnek munkája lehet, de kapcsolata nem, mert a drága anyja nem engedi neki, és mindig kitalált hétvégére valamit, hogy ne tudjon kijönni hozzám (12 kmre laktunk egymástól). Mondtam neki, hogy beszéljen már az ÉDES anyjával, hadd alhasson nálunk legalább hétvégén... Nem állt a sarkára, ráuntam, szétmentünk.

Barátnőm párja pedig teljesen olyan volt, mint a te párod, ahogy szétmentek, barátnőm ellen fordította az anya a fiát, azóta fújnak egymásra. A következő barátnőjével a gyerek egy albérletbe költöztek, de nem ők fizetik, hanem a drága mama, mert a pici fia egy másik városba akart menni, úgyhogy most perkálja inkább a havi 30-at, mert telefonban nem tudja pattogtatni, 45 kmről nem fog a gyerek bejárni ugrálni neki. Elérte, hogy a szomszédos albérletben kössenek ki...

Hagyd ott, amíg nem késő, ha nem tudod rendbe hozni köztetek a dolgokat.

24/N

Én úgy gondolom, hogy egy darabig lehet kompromisszumokat kötni, de azért egy idő után ez már sok. Pl. meg lehet beszélni, hogy jólvan drágám, egyél otthon heti 3-szor, csak szólj előre, hogy rád mikor ne főzzek. Avagy jó... Elfogadok lakberendezési tanácsokat, ha az anyukájának van valami tippje, amitől praktikusabb lenne a konyhám, de azért ne rendezze már át az egészet a hátam mögött, amíg nem vagyok otthon...

Elmondtad már neki, hogy szakításon gondolkozol az anyja miatt? Mit reagált rá?

Hozzátenném, anélkül is ki lehet állni valaki mellett, hogy nem bántja meg az anyját. Miért olyan nehéz annyit mondani, hogy "anyu légyszíves... ez már egy kicsit erős volt!?". Amíg a párod nem áll ki melletted, ez a helyzet csak egyre durvább lesz!

Ami megoldást javasolni tudok. Vagy költözzetek az ország másik felébe távol anyóstól (gondolom ez az ötlet a párodnak nem fog bejönni), vagy kezd el komolyan fontolóra venni, hogy van e értelme egy ilyen kapcsolatban küszködnöd. Fiatal vagy még, simán találsz magadnak normális párt!