Mit csinalnatok ebben a csaladi viszaly-helyzetben?

3-as válaszoló voltam, látod jól lepontoztak pedig sajnos igazam volt.

Egyszerűen szépen ellöktek téged maguktól.

Összehordanak sok baromságot, feltételezem valóban a kedves sógorod keze van a dologban ha eddig jóban voltál a nővéreddel.

Ügyesen játszik a lapokkal, most te vagy soron, majd a szüleitek, mert ha jól veszem ki ők még benne vannak a pakliban.

Sajnálom.

Természetesen gondoltam hogy nem te voltál :)

Sajnálom hogy így alakult, én mondhatni tapasztalatból mondtam amit mondtam.

Én anyámékkal nem vagyok jóban, és nekem is nehéz a párom családját elviselnem, de bennem van annyi gerinc hogy nem próbálom szétválasztani őket.

Mondhatni az én szemszögemből szerencsére a párom összeveszett - nem miattam - a szüleivel, így kicsit nyugtom van.

A sógorod kicsinyes és gerinctelen, ő valóban úgy van vele hogy "ha neki nincs családja akkor a nővérednek se legyen"...

5. és 10. válaszolóval értek egyet!

Mindenki egyformán hibás abban, hogy idáig fajult a helyzet. Mindannyian kombináltok, pörgetitek magatokat és gondolom otthon a házastársakkal is ez a téma, így egymást is.

Az az érzésem, mélyre nyúlnak vissza a gyökerek, hogy ekkora eltávolodás és "haragszomrád" lett egy szimpla félreértésből.

Nem csodálkozom, mert ahogy leírtad a sztorit, a családotokban (beleértve a szüleiteket is)SENKI nem veszi a fáradságot, hogy szemtől szemben leüljön és a másik szemébe elmondja a sérelmeit és a gondolatait. Mindenki magában durrog és belelát a másik viselkedésébe olyan dolgokat, amik lehet, nincsenek is ott. Mindenki KOMBINÁL, eltúloz és dacol. Te is! Persze a nővéredék is.

Megértelek téged is, mert rossz érzés lehet, hogy így kevernek veled kapcsolatban, de megértem a nővéredet is. Nem könnyű egy újszülöttel, olyankor a nő magával is teljesen el van akadva, van, aki hihetetlen érzelmi hullámvölgyeket él át, fáradt, ideges, szorong; abszolút nem hiányoznak a külső konfliktusok.

Ha tiszta szívből szereted a nővéred és van olyan alap-szeretetkapcsolat köztetek, ami kialakult a hosszú évek során, vegyél erőt magadon és annyit mondj neki, hogy sajnálod, hogy így alakult, de a lényeg, hogy szereted őt és ha bármiben kell, számíthat rád továbbra. Én a helyedben nem most akarnám megbeszélni az egész problémakört (nem is lehet, akkora kavarás van) és azt sem, ki, miben, milyen mértékben hibás. Majd ha eltelt egy bizonyos idő és lehiggadtatok, vissza lehet rá térni. De ha most belementek a részletekbe, még jobban össze fogtok veszni.

Most az a lényeg, hogy egy emberi, testvéri gesztussal nyújtsd felé a kezed. Hogy elfogadja -e, az ő döntése. Ha nem képes rá, neked akkor is megnyugodhat a lelkiismereted, hogy megtetted a kezdő lépést.

Akármilyen ember is a sógorod, ő választotta, neki kell vele együtt élnie. Nem kell ebbe beleszólni, a nővéreddel való kapcsolatra koncentrálj. Ha betámadod a párját, úgyis mellette fog kiállni.

Ne felejtsd el azt sem, az "elűzi a családot" sms-ed nagyon provokatív volt. Agresszióra mindig agresszió lesz a válasz. Vagy frusztráció. A frusztráció pedig előbb-utóbb agressziót szül....

"a kisbabat megzavarta a nagy joves menes es a sok idegen hang, ezert 11-ig csak sirt. Ezt hallva en megsertodtem..."

már itt elakadtam. ezen mi sértő volt? megzavarta, nyilván, most született, túl sok volt az inger, a szülők meg fáradtak.

azt tudom elképzelni, hogy te kicsit túlpörögtél, hogy te mindent tudsz és a nővérednek megmondod mit hogy kell. ugye ilyen egy rossz anyós :D nem lehet, hogy ez történt? kicsit sok voltál, nem őszintén intézte ezt a sógorod hanem egy mégnagyobb szarkavarás lett belőle?

Kedves kérdező, te most mit szeretnél?

A ruhákat Te kérted vissza végül is. Bocsáss meg, ha rosszul gondolom, de olyan, mintha Te sem csak olyan lépéseket tettél volna, amely a béke helyreállításhoz vezet. Szóval végül is szeretnéd-e, ha helyreállna a béke és ha igen, teszel-e valamit ennek érdekében?