Mi az a honvágy? Ez létező érzés? Vagy csak ilyen kitalált hülyeség?

Én meg azt nem értem, akiből ez hiányzik. Nekem az e felfoghatatlan, ha valaki nem ragaszkodik a gyökereihez.

Én első 14 évemet elég zűrös helyen éltem. Persze sokan elcserélnék azokat a körülményeket a sajátukéval.

Aztán elköltöztünk. Nem is messzire, csak néhány utcát. És sokkal jobb körülények között élek most. 40 év telt el közben, de nekem még mindig fáj, hogy oda többé be nem tehetem a lábam, ahol gyermek voltam.

Az ország szépsége hiányzik ilyenkor, hogy a saját anyanyelvén hallja beszélni a körülötte élőket, a megszokott dolgok, ismerős környezet, ahová az emlékei kötik.

Na meg a rendezettség, szervezettség, tisztaság.

Ezeknek Anglia igencsak híján van, itt élek, nagyon le van maradva Bp.-hez képest, ami csodálatosan szép is. Erre én is csak akkor jöttem rá igazán, mióta itt kint élek. Mindig ámulok milyen gyönyörű a főváros. Rossz otthagyni. :(

Nem hiszem pontosan el lehet mondani mi hiányzik akkor, mert ez egy életérzés. Visszavágyódsz az anyaországodba.

Ez egy lélekfacsaró, kesernyés vágyódás.

Akik nyaralnak, kirándulnak, nem feltétlenül érzik, hanem Csak azok, akik kiköltöznek, vagy munka miatt kénytelenek hosszabb időt kinn tölteni.

Ez nem logikus, mert az érzelmek általában nem azok. Csak úgy rátörnek az emberre.

Független az ottani életkörülményektől, társadalmi berendezkedéstől, kulturától.

Hajszál híján kiköltöztünk Izraelbe, így a saját lelki felkészítésemen átestem korábban. Pont az esetleges honvágyat akartam lemodellezni fejben, ezért sokat gondolkodtam rajta.

Néhány hetet turistaként voltam ott, sok odavalósi barátom van.

Ami hiányzott volna ott: a család védőhálója, az a tudat, hogy bármi rossz történik, oda mindig lehetne menekülni. Külföldön ez nincs. (ez most azon felül, hogy a családtagjaim személye hiányzott volna)

A megszokott, megtanult rutin. A magyar mentalitás jól ismerem, rutinból jönnek a krízishelyzetekben a megoldási sémák. Külföldön ezt mind újonnan kell megtanulni és fárasztóbb, mert szellemi erőfeszítést igényel, nem rutinból jön - sok a kétség, hogy vajon ha ezt teszem, működni fog-e.

Az építészet. Míg Magyarország gazdag műemlékekben, századfordulós, stb épületekben, Izraelben vajszínű bauhaus és slussz. Tehát építészetileg sivár.

A táj. Van egy db folyójuk, az ország nagy része sivatagos, kevés a zöld. Itt ellenben a vízbőség miatt burjánzóan zöld a táj.

Ez hasonló, mint amikor egy alföldi ember nem érzi otthon magát a nyugati országrész dombjai között vagy fordítva.

Gyakorlatilag a rutinból megtanult, állandó, biztonságot jelentő elemek hiányoznak. Külföldön csökken a biztonságérzet (nem közbiztonsági értelemben), ott mindent meg kell szokni, új sémákat kell kialakítani - amik az anyaországban már gyerekkorban kialakultak. Ez a honvágy.

Kedves kérdező! Gondolom, a Szózatból sem értesz egy kukkot sem.

Ebben a felvételben egy nagy tanító szépen elmagyarázza neked. Talán te is ismered.

http://www.youtube.com/watch?v=UmKfNQd7zLM

A honvágy nem feltétlenül egy ország iránti hiány, inkább azok a dolgok amik az országhoz kötnek..

A család, barátok, nyelv, kultúra, ételek stb. Én külföldön élek az egyik barátnőm depressziós lett, annyira hiányzott neki a kutyája. Olyan nincs, hogy semmi nem hiányzik otthonról.. Az más, hogy a külföldnek vannak varázsai, új emberek, környezetett, megismernimás ételeket szokásokat.. De egy idő után igenis elkezdenek hiányozni dologok ha más nem is a család és a barátok.

Szerintem sem létező érzés. 18 évesen elköltöztem a körülmények miatt tanulni és dolgozni.

Hónapokon át minden nap, este sírtam. Aztán később megszoktam és már nem ennyire rossz, mégis boldogan járok vissza és szeretem, annak ellenére, hogy ez egy kis falu és már egyáltalán nem tudnék ott élni!