140 kilométer szakít el a páromtól. Szeretnénk már családot, de szülővárosunkból egyikünk sem szeretne elmozdulni. Mit csináljunk, milyen kompromisszumokat ajánltok?

Nem rég hasonló kérdést tettem fel, lám alaposan le lettem hülyézve. Örülök, hogy te aránylag normális válaszokat kaptál, nekem is jól jönnek. Köztünk jóval több km van, mindketten kisvárosban élünk. Ő nem akar ideköltözni, mert minek... én nem akarok oda, mert nem lenne munkaleetőségem. A csavar annyi, hogy a végzettségemmel itthon sem tudok/szeretnék maradni, mert nem tudnék elhelyezkedni.

Éltem abszolút nyugodtságban, hogy hasonlóak a terveink, megbeszéltük merre élnénk stb. Aztán most, hogy eljött a tettek ideje, a párom közölte, hogy szeretne otthon maradni (a szülővárosban). Nincs még ott munkahelye, benyomni betudnák éppen valahova éhbérért, dehát na... Egy ép indoka sincs, hogy miért jött ez rá hirtelen, csak hogy nem lesz a közelben segítségünk, barátaink ilyesmik. Egyelőre én is tanácstalan vagyok.

13-as vagyok. Azt kifelejtettem, hogy gyakorlatilag ezzel patthelyzetbe is kerültem. Hiába diplomáztam le, nem tudok állást keresni, amíg nem tudom az ország mely területén keressek. Már lassan ott tartok, hogy tojok rá, pályázok arra, ami nekem tetszik, én költözök és ha jön velem akkor jön, ha nem akkor nem. Már nincs jobb ötletem, ő csak húzza vonja a témát.

Talán a párod azért áll ki ilyen magabiztosan a döntése mellett, mert sejti, hogy úgyis beadod a derekad. Ha eddig mindenben engedtél, gondolom azt hiszi ebben is fogsz. Én előhozakodnék a témával, hogyha egyikünk sem enged, akkor tudja-e mi lesz erre a megoldás. Hátha elgondolkodik kicsit azon, hogy nem mindig neked kell feladnod mindent.