Van itt olyan, akinek a párja rosszul bánt vele és mitán szakítottak vissza akarta kapni?
Te úgy érzed, hogy minden tőled telhetőt megtettél a párodért és a kapcsolatotokért...kedvesség, figyelmesség, végtelen türelem, semmi hiszti, odaadás, jó szex. Ő mégsem úgy bánt veled, ahogy érdelmelted volna. Te nem bírtad tovább és szakítottál. Ő pedig rájött, hogy csúnyán viselkedett, megbánta, amit tett és vissza akar kapni téged.
Köszönöm, ha megosztod velem a történetedet!
Röviden: 2 év boldogság,2 év szenvedés.amig csak jártunk,nem tűnt fel milyen,összekötözés után előjött az igazi énje, a nőnek a konyhában a helye, a nőnek sose legyenek problémái,mindig legyen vidám és szexrekész.Persze a férfinak lehet rossza napja/hete,mindig csak az fontos hogy ő mit akar(nem szeretne,hanem akar,követel).Egy ideig tűrtem,mellettem megváltozik,jó lesz minden.Nem lett.Kidobtam,szó szerint a lakásomból a cuccaival együtt.
Sirt,könyörgött,megváltozik.Megváltozott, kb 2 hétig,minden ismét a régi lett.
Megint kitettem,de már véglegesen.
Utána még kb 1 évig próbálkozott,még a kezem is megkérte,pedig akkor már párommal voltam,épp összeköltöztünk.
(nem bántam meg,azóta van új nője,aki egyszer megtalált,és nekem panaszkodott hogy kihasználja,rabszolgának tartja stb)
Igen, én ebben a helyzetben vagyok.
Azt gondolom mindent megtettem. Az eltérö kultúrából számazó nehézségeket szó nélkül türtem, neki szinte fel sem tünt, hogy nekem ez nem volt egyszerü.
Hideg, távolságtartó, nem adott soha elég szeretet, teljesen kikészültem mellette. A részletekbe nem megyek most bele de ha érdekel privátban megírom.
Fél éve szakítottam, egy ideig nyugton volt, aztán mikor rájött, hogy márpedig tényleg vége, elkezdett hivogatni. Vissza akar kapni és mindent megigér, tegnap találkoztam vele és eléggé meginogtam, de azt hiszem, nem szabad újrakezdenem vele mert ugyanaz lenne mint korábban.
Nagy vonalakban így volt, csak közben nyomozott utánam, sakkban próbált tartani, amit folytatott szakításunk után is, zaklatás, öngyilkossággal való fenyegetőzések, a kerítésemre akarta magát akasztani, persze csak szóban, mindent megtett, hogy visszamenjek hozzá! Egy önző, gyáva, semmirekellő ember, aki rajtam élősködött, kihasznált és sok évre padlóra küldött anyagilag, de főleg érzelmileg. Csakhogy ne hagyjon még mindig nyugton, ugyanabba a városba költözött ahol én élek és minden alkalommal amikor meglátom felfordul a gyomrom tőle és csak remélem, hogy azzal a nővel akivel mostanában látom, nem csinálja ugyanezt. Sokág nem mertem elhagyni, boldog vagyok, hogy megtettem. És jól döntöttem.
Ez csak egy példa, rossza példa!
Remélem te ennél jobb élménykkel gazdagodtál! De soha ne engedd, hogy egy férfi esetlensége meglágyítsa szíved:)
3 évig voltunk együtt. az első év tök jó volt, utána jött a fekete leves. Mindenbe beleszólt(milyen legyen a ruhám, cipőm, hajam, hajszínem. azon lepődtem meg, hogy abba nem szólt bele, hogy betétet vagy tampont használjak, kb ilyen szintű volt), napi 4-5 alkalommal beszéltünk(nekem ez baromi sok és megterhelő volt már).
Az utolsó fél év gyakorlatilag vihar előtti csend volt. Megismertem egy fiút, és szakítottam miatta a "párommal".
Életem legjobb döntése volt. soha nem fogom megbánni, csak azt, hogy nem előbb léptem. Amikor szakítottam vele, akkor mondta, hogy szeret meg mittudom én, de úgy látszik mégse annyira, hogy megérné még teperni.
Óh, ilyen sztorim nekem is van, dettó, mint az első válaszolónak.
Kapcsolat elején minden jó, majd letojt, nem becsült meg, beszólogatott, cikizett, más nőket dicsért nekem, féltékenykedett, leválasztotta a barátaimat és a családomat is megpróbálta, mindenki hülye volt (én is) kivéve persze őt. Ő mindig mindent tudott, biztos azért van ugyanazon a szinten, mint 20 évesen (már elmúlt 30) Egyfolytában gyanúsítgatott mindennel.
Aztán megcsalt, de még azt is benyeltem, én hülye, mindenesetre akkor, hogy megbocsássak, mindent bevetett. Nem szakítottunk, együtt maradtunk, pár hétig megint minden szuper, én voltam a legszebb, legokosabb, leglegleg, de aztán szakítottam vele, mert már nem volt olyan. Akkor jött a térdenállva sírás, a megváltozom szöveg, én hülye, összejöttem vele megint, aztán rá pár hónapra végleg otthagytam, mert az első hetekben megint hozta a remek formáját, majd kb 1 hónap utána megint elkezdett lekezelni, cikizni, irányítgatni, féltékenykedni.
Na, megint térdenállva sírás, esküdözés, én vagyok álmai nője, nem tud nélkülem élni, inkább nem is akar, burkolt öngyilkossági célzások, lefogyott vagy 10 kilót, és próbálkozott mindennel, de már csak röhögtem rajta. Ja, mindig azt mondta amíg együtt voltunk, hogy ő soha nem futna egy nő után sem, aztán térdenállva kapaszkodott a lábamba, sírva, hogy ne hagyjam el.
Én több esélyt adtam neki, de teljesen felesleges volt, igazából az elsőnél véglegesen el kellett volna hagyni, mert csak időpocsékolás volt.
Különben a mostani csaját ugyanúgy kezeli, ahogy anno engem, szóval tutira ugyanez lett volna.
Szóval szerintem felejtsd el, ilyenkor megy az esküdözés, de az alaptermészete nem változik az embernek, ahogy megint biztonságban érzi magát, ugyanez lesz, feleslegesen veszi el az időt az életedből.
ezek a pasik magukat alfahímnek képzelik, de valójában a nagy ego a saját kisebbrendűségi érzésüket leplezi
soha nem tud mellettük egy nő kiteljesedni és boldoggá válni, mert mivel magukkal sem elégedettek, ezt vetítik rá a nőre, és őt okolják, és rajta akarják tudat alatt is megbosszulni a saját hülyeségüket
aki magát nem szereti, nem tud mást sem szeretni
Sziasztok!
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Nos én még nem tartok a szakításnál. Lassan egy éve vagyunk együtt. Nálunk az a baj, hogy nem kapok elég szeretet, törődést, odafigyelést, kedvességet. A kettős viselkedésétől készülök ki. Van amikor nagyon aranyos, kedves, máskor meg rideg. Elég kiszámíthatatlan, hogy mikor hogyan fog reagálni, vagy hogy mikor jön rá valami hoppáré. Ő egy elég nehéz lelki világú ember, nagyot csalódott egy nőben és talán emiatt nem mer elég közel engedni magához. Egyszer szakítottunk is két hétre. Nekem nagyon fájt, de méltósággal, mindenfajta hiszti vagy sírás nélkül elfogadtam a helyzetet. Két hét elteltével ő kezdeményezte a kibékülést. De ennek már több, mint fél éve. Azóta én is óvatosabb vagyok és továbbra is bizonytalan. Nem igazán szoktunk beszélgetni az érzéseinkről, ami tudom, hogy nagyon nem normális dolog, de mégsem merem felhozni a témát. Még nem készültem fel a válaszokra. Ehelyett csak gondolkodom, hogy mit is akarok valójában, mi lenne a helyes döntés és inkább várok.
Én csak azt szeretném, ha igazán értékelne engem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!