Hozzá lehet szokni a társasághoz, egy félénk embernek?

Ja jól mondod.Magaddal kell kibékülni.

Elfogadni, hogy Te sem mondasz nagyobb marhaságot mint mások és ha mégis akkor mi van?Ez a Te véleményed és kész.

Nem kell megfelelned senkinek az égvilágon, egyedül magadnak.

Nem jobbak mások sem mint Te, vannak problémáik, bizonytalanok és boldogtalanok sokszor, akkor is ha nem mutatják.

Te meg koncentrálj a saját életedre, légy elégedett magaddal, hallgas a szívedre és ha valami kikívánkozik, azt mond ki bátran.

Nem számít ha hülyeség.Mindenki mond néha hülyeségeket.Vagyis annak hangzó dolgokat, de talán nem is azok.

Én is ilyen voltam sokáig, aztán rájöttem ,hogy nem érdemes mások miatt rettegve leélni az életem.

Kit érdekelnek?Csak az érdekel akiket szeretek, Ők meg nem ítélnek el.

Ne vesztegesd el az életed ilyenekkel.

Mit nem kedvelsz magadban?

Ugyan ilyen voltam fiatal koromban. Ha bekerültem egy idegen társaságba, ahonnan csak keveseket ismertem, megszólalni sem mertem, önbizalomhiányban szenvedtem, mindenkiről azt feltételeztem, hogy jobb nálam, okosabb....stb., meg nem akartam magamat lejáratni, szóval értem, hogy mire gondolsz.

Most teljesen más a helyzet, lassan negyven vagyok, pár dolgot átéltem, vannak tapasztalataim, másképp látom már a világot, tudom, hogy mi a fontos az életben, mik azok, amik csak felszinesek, már nem okoz gondot, ha idegenek közé kerülök, sőt! Már általában az én társaságomat keresik.

Ezt a sz@r érzést azonban sose fogom elfelejteni, ezért ha ilyeneket tapasztalok valakin, elsőként segitek neki beileszkedni, beszélgetni vele, hogy mihamarabb tudjon oldódni.

Nem lehet hozzászokni és nem is kell! Nem kell elkeseredni, fogsz majd változni, de először is önmagaddal kell kibékülnöd, értékrendedet átgondolni, mindenkinek meg van a maga keresztje, senki sem tökéletes. Kivéve én.